Az emberiség tudományokban fölhalmozott tudása felbecsülhetetlen értékű – Matolcsi Máté matematikus gondolatai a Nekem a tudomány című rövidfilmsorozatban

A matematika tanítása nehéz dolog, mert az emberek többsége tiszteli a matematikát, de fél is tőle, ami valamikor iskoláskorukban alakul ki, véli a matematikus. „Ezen nagyon sokat gondolkoztam, és nem tudom, hogy lehet megváltoztatni. Valahogy azt kellene elérni, hogy az az érzés, amikor az ember megold valamit, rájön valamire, amikor helyükre kerülnek a dolgok, az nagyon jó érzés” – fogalmazott, hozzátéve, hogy talán nem is magát a matematikát, hanem a logikus gondolkodást lenne jó megszerettetni az emberekkel.

Matolcsi Máté arról is beszélt, hogyan épül fel a tudomány: mint egy piramis. Az építmény csúcsán olyan világszerte híres kutatókat találni, mint Lovász László matematikus (az MTA korábbi elnöke) vagy Karikó Katalin, Nobel-díjas vakcinakutató, de az ő munkájuk nem lenne elképzelhető a piramist fölépítő többi tégla nélkül.

„Mi történik, ha egy téglát kilökök? Én a piramis közepén egy tégla vagyok. Igazán nem vagyok a tetején, nem vagyok az alján. Valahol a közepén vagyok egy tégla. Ha engem onnan kiszednek, semmi nem fog történni, nem fog a piramis összedőlni. De hogyha egy egész réteget kiszedünk, vagy elkezdjük szisztematikusan aláásni, akkor össze fog omlani. Ha nincs ezer olyan, mint én, akkor nem lesz az az egy sem a csúcson” – magyarázta.

Matolcsi Máté szerint nagyon fontos azt látni, hogy a tudományos gondolkodás alapja az eredmények megismételhetősége, csak így tud egyik generáció a másik tudására építeni: „Ez adja a tudomány elképesztő erejét, hogy lépcsőről lépcsőre építkezünk. Amit a 18. században leírtak matematikusok, fizikusok, arra ma is tudunk építeni, és a jövő században is fogunk tudni építeni. Így, generációról generációra halmozódik, nem vész el tudás.” Úgy véli, ezért tud a tudomány rettenetesen gyorsan fejlődni, szemben a társas kapcsolatokkal: „A mai napig háborúzunk. Sokkal lassabban fejlődik az, hogy az emberi kapcsolatokban hogyan kellene viselkedni, hogyan kellene konfliktusokat kezelni. Erre nincsenek receptek, amire több generáción át építhetünk. A tudományban pedig megvannak.”

A matematikus úgy gondolja, hogy a tudás a társadalom és az egyén számára egyaránt fontos, és az emberiség által a tudományokban fölhalmozott tudás értéke felbecsülhetetlen. „Az összes számítógép, mobiltelefon, GPS, minden-minden erre a hatalmas felépített tudásra épül. Amikor egy kihívással nézünk szembe, klímaváltozás, Covid, váratlan kihívások, akkor is a tudományra, a tudásra tudunk hagyatkozni – legalábbis arra kellene hagyatkozni, hogy ezeknek a kihívásoknak megfeleljünk, és megoldásokat találjunk.”  Éppen ezért a társadalom számára meghatározó erő és iránytű kell, hogy legyen a tudomány, ahogy a fejlett világ nagy részén az is, tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy mit adott a matematika az emberiségnek, a Brian élete című angol vígjáték klasszikus jelenetét – „Mit adtak nekünk a rómaiak?” – felidézve válaszolt. „A költői válasz az lenne, hogy semmit, de a valóság az, hogy ha körbenézünk, akkor a számítógép, az internet, a Google, a GPS, a mobiltelefon működése, mind elképesztő sok matematikai tudáson és mérnöki megvalósításon múlik. Őrült sok tudás és elmélet van emögött, hogy a mindennapokban csak bekapcsolunk valamit, és az úgy működik, hogy nekünk őrült kényelmesen folyik az életünk.”

Nekem a tudomány – Kutatói vallomások

Az alapításának 200. évfordulóját ünneplő Magyar Tudományos Akadémia sorozatának szereplői között sokféle tudományterület művelői megtalálhatók. De közös bennük az, hogy vallják: a tudomány, a tudományos módszer a legjobb út a világ és az ember megismeréséhez és megértéséhez. Ez a tudás pedig mindenki számára elérhető és hozzáférhető.

A tudomány iránti bizalom gyakran szándékos gyengítésével szemben sokan keresik a kapaszkodókat, a biztos pontokat. Ilyen biztos pont a Magyar Tudományos Akadémia. A nemzeti intézmény, amely minden időben hiteles forrás a tényeket megkérdőjelező, sokszor szinte ellenőrizhetetlennek tűnő információáradatban.

A sorozatban megszólaló kutatók gondolatai alapján egyértelművé válik a laikus számára is, hogy a tudomány művelői egy sokszínű, mégis egy nyelvet beszélő közösség tagjai. A tudomány ugyanis a 21. század elején széles körű együttműködést igényel. Csak nemzetközi összefogással működtethető eredményesen. Az emberiség közös tudáskincse sok-sok egymást követő kutatói generáció teljesítménye. Kutatónak lenni felelősséggel is jár: annak vállalásával, hogy mindazt a tudást és eredményt, ami a kutatás során felhalmozódott, azoknak is átadja, akik nem foglalkoznak tudománnyal.