A Magyar Tudós Társaság megalapítása – Az mta200.hu akadémiatörténeti sorozata (3. rész)

„A kerületi ülésen beszéltem; minden honfitársamat ellenségemmé tettem” – írta Széchenyi István naplójába 1825. november 3-án. Azon a napon, amikor ezt a beszédet követve többen is csatlakoztak kezdeményezéséhez, amely végül az 1827. évi 11. törvénycikkben öltött testet, Teleki József elnökletével egy 26 tagú bizottságot küldtek ki, hogy értekezzenek „a hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról”, és dolgozzák ki intézményét és alapszabályait.

A kerületi ülésen Felsőbüki Nagy Pál, Sopron vármegye követe aznapi harmadik beszédében a nemességet korholta, amiért nem tesznek semmit a magyar nyelv érdekében, ezért úgy vélte, fel kell őket szólítani, hogy adakozzanak a nemzeti nyelv „felvirágzására”. Széchenyi erre reagálva tette meg felajánlását: „ha feláll olly intézet, melly’ a magyar nyelvet kifejti, mely azzal segíti honosinknak magyarokká neveltetését, jószágaim’ egy esztendei jövödelmét feláldozom”. Ezt a gesztust mások is követték, elsőként Vay Ábrahám, Károlyi György és Andrássy György grófok csatlakoztak hozzá, így őket tekintjük az Akadémia négy alapítójának. Rajtuk kívül még többek ajánlották fel támogatásukat; nekik állít emléket az 1827. évi 12. törvénycikk. Néhány hónappal később, 1826 márciusában pedig Teleki József ajánlotta fel harmincezer kötetből álló könyvgyűjteményét, hogy „a nemzeti nyelv előmozdítására és ez által a tudományok művelésére felállítandó [...] Tudós Társaság a maga feladatának [...] meg bírjon felelni” – megalapozva ezzel a Tudós Társaság könyvtárát.

Széchenyi három alapítótársával 1825. november 8-án az országgyűlésnek és József nádornak tett nyilatkozatokban erősítette meg az alapítás szándékát: „És ezen alkotmánynak első fundamentom kövéül kivántuk mi következő ajánlásainkat tenni: Gróf Széchényi István egy esztendei jövedelmét, Vay Ábrahám nyolcz ezer conventionális értékű forintokat. Gróf Andrássy György tiz ezer conventionális értékű forintokat. Gróf Károlyi György fél esztendei jövedelmét.” Az alapítólevelet 1826. március 19-én írták alá.

Az alapítók nem a felajánlott összeget fizették be egy összegben a Tudós Társaság pénztárába, hanem az összegnek mint tőkének a kamatait. A Monarchiában ekkor érvényben lévő ezüstalapú pénzrendszer szerint a maximálisan adható törvényes kamat 6% volt. Széchenyi esetében a felajánlás annyit jelentett, hogy a 60 000 forintnak a 6%-os kamatát, vagyis 3600 forintot fizetett évente két részletben a Tudós Társaság számára.

Előkészítő munkálatok

Az alapszabályokat kidolgozó bizottság, amelynek tagjai között találjuk a négy alapítón kívül a magyar tudományos és irodalmi élet képviselőit, mint Kazinczy Ferenc, Szemere Pál vagy Mednyánszky Alajos báró, 1828. március 15. és április 17. között ülésezett Pesten. Az ülések jegyzőkönyvét Széchenyi javaslata szerint magyarul vezették, az elkészült tervezetet latin és magyar nyelven is megfogalmazták. A bizottság első ülésén lefektették a Társaság működésének célját: a magyar nyelv pallérozása és ápolása, valamint a tudományok művelése. Az üléseken Teleki József az elnöki feladatok mellett ténylegesen kivette a részét a munkából, és javaslatait többnyire elfogadták. Az ő javaslatára döntöttek például a rendes, munkájukért fizetésben részesülő tagok számáról. Teleki szava érvényesült a pénzügyi kérdések esetén is, ilyen volt például a legjobb magyar könyvnek járó jutalom, illetve az egyéb gyakorlati feladatok költségei.

A bizottság tagjai között véleménykülönbség volt az intézmény nevének kérdésében; a vitában részt vevők a „Magyar Tudományos Akadémia” és a „Magyar Tudós Társaság” között ingadoztak. Ez a bizonytalanság ugyanakkor már a bizottságot kiküldő törvénycikk első sorában is megjelent (lásd a bevezetőben szereplő idézetet). A többség ugyan az Akadémia elnevezést tartotta megfelelőnek, viszont a Magyar Tudós Társaság elnevezés jobban megfelelt a célkitűzéseknek és annak a ténynek is, hogy nem volt kellő számú tudós az országban, akik minden szakterületet lefedhettek volna.

A bizottság április 17-i ülésén véglegesítették a kidolgozott rendszabályt, amelyet Teleki adott át a nádornak, aki az alapszabályokat csak augusztus közepén terjesztette az uralkodó elé. Az alapszabályok és az igazgatótanács tagságának uralkodó általi megerősítése azonban még hosszú ideig váratott magára, az ugyanis csak 1830. júliusában történt meg 

Elkezdődik a munka

Az igazgatótanács először 1830. november 17-én ülésezett, ennek keretében megválasztották az elnököket: Teleki József lett az Akadémia első elnöke, míg Széchenyi István az ún. „másod-elölülő”. Az első igazgatótanácsi ülés feladata volt még továbbá, hogy kinevezze a Társaság tisztviselőit: Döbrentei Gábor író és szerkesztő lett a titkár (titoknok), Toldy Ferenc irodalomtörténész a segédjegyző és levéltárnok (őt egyúttal a Társaság levelező tagjává is választották), Helmeczy Mihály író pedig a pénztárnok. Széchenyi ideiglenesen az ellenőri tisztséget is elvállalta. Még ez év decemberben véglegesítették az alapszabályok szövegét, és felterjesztették Reviczky Ádám gróf magyar udvari kancellárnak, aki csak 1831. január 28-án küldte tovább az uralkodó elé jóváhagyásra. Ez még aznap megtörtént.

Kik és hogyan lehettek tagjai a Tudós Társaságnak? Az alapszabály szerint a Társaságnak négyféle tagja volt: igazgatótanácsi, tiszteletbeli, rendes és levelező tag. Az igazgatótanácsba „oly jeles férfiak” kerültek, „kiket születés, érdem, vagy vagyon” arra érdemessé tett. Tiszteletbeli tagokká „oly nagy tekintetű hazafiak választatnak”, akik vagy magyar nyelvű publikációval rendelkeztek, vagy a magyar nyelv terjesztésében kiemelkedő eredményeket értek el. A rendes tagság kritériuma amellett, hogy tanult férfiről van szó, és a magyar nyelvet alaposan ismeri, az egyéb tudományokban való jártasság volt, és az, hogy a tudós megjelent műveivel magának már korábban nevet szerzett. A levelező tagság feltételei annyiban tértek el ettől, hogy a „dicséretes szorgalmú hazafiak” munkásságukkal még nem szereztek maguknak hírnevet, de „a társaság haszna elősegítésére nézve reménységet nyújtanak”. Az igazgatótanácsba a négy alapítóval együtt 25 tagot neveztek ki, tiszteletbeli tagnak 24 főt, rendes tagnak 42 főt javasolt az alapszabály, míg a levelező tagok számát nem határozták meg. A tagválasztás módját csak 1833-ban állapították meg, és ekkor került be az alapszabályba az is, hogy „valakinek taggá választásához szükséges, hogy szavazható tag által érdemei és tehetsége előadása mellett írásban ajánltassék s ez ajánlás a teremben 8 napig olvasásra legyen kitéve”.

A Társaság első feladataihoz tartozott, hogy megfelelő helyet találjon az intézmény működéséhez. Először Deron Antal nagykereskedő kétemeletes házának első emeletét bérelték ki hivatali munkavégzésre és az ülések megtartására. A Lánchíddal szemben álló épület ma a Gresham-palota.

A bérleti díj emelkedése miatt viszont hamarosan költözni kényszerültek: 1833 tavaszától a Trattner–Károlyi-ház első két emeletét bérelték, ez az épület ma a Petőfi Sándor utca 3. szám alatt található. További fontos feladat volt a székház bebútorozása, valamint a Társaság tagjainak kinevezésére szolgáló oklevél és a pecsét megtervezése is.

A feltételek megteremtése után kezdődhetett volna a zavartalan tudományos munka, de a Társaságnak váratlan eseményekkel kellett szembenéznie: Magyarországon is kitört a kolerajárvány, amely akadályokat gördített az intézményben folyó munka elé. Nemcsak a Társaság rendszeres heti üléseit kellett elhalasztani, nagygyűlést és igazgatótanácsi ülést is csak a következő évben tartottak, a Társaság néhány tagja pedig, többek között Kazinczy Ferenc és Tittel Pál is, életét vesztette a járvány következtében.

1832 tavaszán újabb nehézségek merültek fel, Teleki Józsefet ugyanis kinevezték a Bécsben lévő Magyar Udvari Kancellária előadó ülnökének, ami miatt le kellett volna mondania elnöki tisztéről. Ugyanis az alapszabály 15. paragrafusa értelmében az elnöknek Pesten kellett laknia. A helyzet megoldására az igazgatótanácsban kétféle vélemény alakult ki: Teleki maradjon az elnöki székben, és az alapszabályt változtassák meg, vagy pedig Széchenyit kell előléptetni első elölülőnek. Széchenyi viszont nem akarta az elnöki tisztet elvállalni, így az alapszabályok megváltoztatása mellett döntöttek.

A tagok egy csoportja – Széchenyi, Vörösmarty, Bajza, Toldy – kihasználva ezt a helyzetet a társaság megújításán kezdett gondolkodni, mert úgy vélték, hogy a néhány évvel korábban kidolgozott rendszabályok már nem ugyanazokkal a feltételekkel és körülmények között alkalmazhatóak. Teleki viszont nem érezte szükségét egy rövid ideje működő intézmény megreformálásának, így a soron következő nagygyűlésen lényegében nem változtattak az alapszabályokon.

A kezdeti nehézségek ellenére viszont elkezdődött a tudományos munka. A feladatok között az első helyen állt a nagyszótár elkészítése, amit egy kéziszótár kiadási munkálatai előztek meg, valamint a Társaság tudományos folyóiratának, a Tudománytárnak az elindítása.

Felhasznált források

A Magyar Tudós Társaság alaprajza és rendszabásai. Pest, 1831.

Gróf Széchenyi István naplói. 2. kötet. S. a. r. és bev. Viszota Gyula. Budapest, 1926.

Magyar Törvénytár 1000–1895. 1740–1835. évi törvényczikkek – Corpus Juris Hungarici. Millenniumi emlékkiadás 7. Szerk. Márkus Dezső. Budapest, 1901.

Széchenyi István levelezése. Szerk. Czinege Szilvia – Fónagy Zoltán.
https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ (Letöltés ideje: 2024. november 3.)

Felhasznált irodalom

Bártfai Szabó László: Adatok a Magyar Tudományos Akadémia történetéhez 1825–1849-ig. In: Adatok a Magyar Tudományos Akadémia és a XIX. század első felének történetéhez. Budapest, 1926, 15–59.

Czinege Szilvia: Gróf Teleki József. Az Akadémia megalapítója. In: Szilágyi Adrienn (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia elnökei és főtitkárai. Budapest, 2023, 24–31.

Czinege Szilvia: Széchenyi István szerepe a Magyar Tudós Társaság alapításában és működésének első évtizedeiben. In: „...a Tudós Társaság dolgában”. Válogatás Széchenyi István gróf levelezéséből. S. a. r. és bev. Czinege Szilvia. Budapest, 2024, 13–46.

Fónagy Zoltán: Teljesítette-e Széchenyi az akadémiai felajánlását? 2017.
https://mta.hu/mta_hirei/teljesitette-e-szechenyi-az-akademiai-felajanlasat-107808 (Letöltés ideje: 2024. október 26.)

Pach Zsigmond Pál (főszerk.): A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada. Budapest, 1975.

Viszota Gyula: Tagajánlások az Akadémiában. (A megalakulástól 1847-ig.) Akadémiai Értesítő 17. kötet (1906), 499–532, 608–643.