A Magyar Tudományos Akadémia elnökei: báró Eötvös József (1866–1871)
MTA Művészeti Gyűjtemény, ltsz. 165© Szelényi Károly / Magyar Képek
„Arra kell törekednünk, hogy államunk fejlődésének másik tényezője [a szabadság mellett a felvilágosodottság] hasonló mértékben meglegyen, s akadémiánk feladata, hogy a nemzet ezen törekvéseinél az első sorban álljon.”
Báró Eötvös József egész tudományos és szépirodalmi tevékenysége, leszámítva költői és drámaírói indulásának első éveit, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődik. Huszonkét éves korától tartozott az Akadémiához tagként, másodelnökként, majd elnökként. Eötvös tudományos pályája leírható egyre bővülő tevékenységi körének és vele növekvő befolyásának történeteként az Akadémián. Fiatalemberként azonosult az intézmény törekvéseivel, majd élete utolsó éveiben a saját törekvéseit akarta nem kis mértékben az Akadémia céljaival azonosítani.
A konzervatív kormánytisztviselő ifj. báró Eötvös Ignác tárnokmester és későbbi alkancellár elsőszülött fia, a szülői várakozásokhoz talán nem egészen illő módon, magyar szépíróként jelentkezett tizennyolc évesen. Alkotói terveit megerősítette, hogy 1835-ben megválasztották a Magyar Tudós Társaság levelező tagjának, 1839-től pedig tiszteleti tagként tevékenykedett a Történettudományi Osztályban. A megválasztásától 1848-ig tartó időszak legnagyobb kihívását Eötvös József számára elfogadtatása jelentette nem anyanyelvi magyarként egy testületben, amelynek elsődleges célja a magyar nyelv védelme és fejlődésének előmozdítása volt. E nehézségen barátja, Szalay László állandó nyelvi lektori segítségével kerekedett felül. Kölcsey Ferencről, Kőrösi Csoma Sándorról és gróf Dessewffy Józsefről tartott emlékbeszédeiben a nemzetiséget – az Akadémia eredeti küldetésének megfelelően – a nyelvi nemzetiséggel azonosította.
Akadémiai előmenetele az intézmény 1849 utáni politikai repressziót követő újraindulásakor tovább folytatódott: 1855-ben választották meg Deák Ferenccel együtt igazgatósági tagnak. 1855 és 1866 között volt MTA-alelnök (a tisztség neve 1858-ig másodelölülő volt), tisztségében többször újraválasztották, és 1855-ben beválasztották az igazgatótanácsba is. 1855-től az 1854-ben felállított Történelmi Bizottmány elnöki tisztét is betöltötte, 1866. március 18-tól pedig az MTA elnöke lett, amely tisztségében 1870-ben megújították.
Eötvös József akadémiai tevékenységének egyes korszakai, a változó politikai feltételeknek is megfelelően, más és más fő törekvés jegyében álltak. 1835 és 1848 között idomulni igyekezett a Magyar Tudós Társaság nyelvvédő és irodalompártoló programjához. 1855-től 1860-ig hazafias vállalkozások kezdeményezésével maga is hozzájárult ahhoz, hogy az MTA egyetlen megmaradt országos kulturális intézményként védje a nemzeti identitást a Bach-korszakban. 1860–1866 között másodelnökként a közelmúlt értékelését végezte el emlékbeszédeiben, valamint nagy szerepet vállalt az MTA Székház felépítése körül.
Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés után MTA-elnökként, valamint vallás- és közoktatási miniszterként egy kézben összpontosított kultúra- és tudománypolitikai hatalom birtokában törekedett az Akadémia küldetésének átalakítására. Elvi tudományfelfogása feszültséget, nem pedig szinergiát tételezett az MTA két fő feladata között: az egyik a magyar nyelv és irodalom megmaradásának elősegítése kedvezőtlen politikai körülmények mellett, a másik a magyar tudományosság felzárkózásának előmozdítása a Nyugathoz a szabad fejlődés korának beköszöntével. 1870-es elnöki beszédében így fogalmazott: „Ha a magyar népet azon fokra emelni akarjuk, melyre az múltja után hivatva látszik, részt kell vennünk a békés munkában, melyben Európa népei a civilisatióban előbbre törekednek. Valamint az organikus világban minden fejlődéshez tér és világosság kivántatik: úgy az állam kifejlődése is csak ott lehetséges, a hol annak főfeltételei: a szabadság és felvilágosultság, nem hiányzanak. A szabadságot megadta a törvény, és alkotmányunk magában foglalja annak minden biztositékát.”
Gyakorlati hivatali munkájának fennmaradt iratai elnökségének idején is a magyar kulturális nemzetépítés rendületlenül elkötelezett munkását állítják elénk. Az elnöksége idején elfogadott 1869. évi alapszabály (amely az 1858-as kényszerű változtatások után szimbolikus jelentőséggel is visszaállította az MTA eredeti feladatait) kitartott az 1831-es alapító rendszabásban is megfogalmazott küldetés, vagyis „a tudományok és az irodalom magyar nyelven művelése és terjesztése” mellett.
Részletek A Magyar Tudományos Akadémia elnökei és főtitkárai című kötetből
(szerk.: Szilágyi Adrienn; Budapest: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2023)
A fejezetet írta: Gángó Gábor
A teljes fejezet ide kattintva letölthető.