A Magyar Tudományos Akadémia elnökei: gróf Teleki József (1830–1855)

Teleki József volt a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke, és ő alapította az Akadémia könyvtárát közel harmincezer kötetből álló családi könyvtárának felajánlásával („a nevezett társaságnak és a haza összes polgárainak használatára” – mondta az országgyűlésben). Emellett jelentős összegekkel járult hozzá a Tudós Társaság megalapításához és működéséhez. Külön adományozott összeget a könyvtárnoki állásra, az éremtár gyarapítására, valamint a könyveiből befolyó jövedelmet is a Társaságnak ajánlotta. Mindemellett pedig a tudósok között is helyet kapott. Édesapja, Teleki László révén nemcsak a korszak jeles tudósaival sikerült jó kapcsolatot kialakítania, hanem magával József főherceggel, a nádorral is, aki a Társaság pártfogója lett. Később pedig ő volt a Tudós Társaság elnöke a forradalom és szabadságharc, illetve az azt követő megtorlások idején is, amelyek az Akadémia függetlenségét is veszélyeztették.

Teleki József tudományos pályájának elején nyelvészeti kérdésekkel foglalkozott. Már fiatalon bekapcsolódott a nyelvújítási vitába is: egyik első nagy művében a nyelvújítás módszertanáról írt, majd Egy tökélletes magyar szótár elrendeltetése, készítése módja című tanulmányában felvetette egy nemzeti szótár elkészítésének szükségességét. Teleki elképzelése a Tudós Társaság megalakulásával válhatott valóra: már 1831-ben döntést hoztak a „Nagy magyar szó-könyv” elkészítéséről.

De nemcsak nyelvészeti kérdések foglalkoztatták, hanem a történelem, ezen belül is leginkább Magyarország története. Az első nagyobb történelmi témájú esszéjében jogi kérdéseket érintett: írt például Spártának polgári alkotmányáról és törvényéről, ezt követően azonban már csak a magyar történelem egy-egy eseményével foglalkozott. Eger várának ostroma 1552-ben című dolgozata 1822-ben jelent meg, a következő évben pedig I. Lajos nápolyi hadjáratairól értekezett. 1825-ben kezdte kutatni a Hunyadiak korszakát. Teleki anyagi áldozatot és fáradságot nem sajnálva nagyon sok forrást halmozott fel, amelyből egy többkötetes munkát tervezett kiadni. Ebben nemcsak az ország esemény- és politikatörténetét kívánta bemutatni, hanem társadalom- és művelődéstörténetét is. E könyvsorozat azonban csak részleteiben jelenhetett meg életében.

Teleki József volt az Akadémia elnöke a forradalom és szabadságharc idején is, bár ebben az időszakban már sokat betegeskedett, és többnyire sziráki birtokán tartózkodott. E viszontagságos időkben sem feledkezett meg azonban a fő célkitűzésekről, ezért már 1850 januárjában körlevélben szólította fel a tagokat, hogy folytassák tudományos kutatásaikat, munkájukat. Ez azonban nehezen volt kivitelezhető, tekintve, hogy a tagok jó része vagy börtönben ült, vagy menekülni, bujkálni kényszerült. Így Czuczor Gergely is, akit a magyar értelmező szótár szerkesztésére kértek fel. Czuczort 1848 decemberében megjelent, Riadó című költeménye miatt hatévi várfogságra ítélték, és ez a helyzet a szótár készítését is nagyban gátolta.

A büntetés enyhítése végett Teleki először Windischgrätz herceghez fordult, akinek kifejtette azt is, hogy Czuczor nélkül nem készülhet el a szótár. Ezért engedélyt kért számára, hogy a fogságban is folytathassa munkáját. Windischgrätz jóváhagyta Teleki kérését, de ősszel Haynau Kufsteinbe akarta vitetni. Ezután Teleki a táborszernagyhoz fordult, hogy a pesti börtönből helyezzék át Czuczort kolostori fogságba, hogy tudjon dolgozni a szótáron. Ezúttal azonban nem ért célt, és csak 1851-ben sikerült kiszabadítani a költőt kufsteini fogságából. Annyit azonban sikerült elérnie, hogy ott is folytathatta munkáját, illetve könyveket is küldhettek neki.

Teleki a Tudós Társaság elnökeként egyensúlyozó politikát folytatott. Konzervatív politikusként igyekezett, hogy a Társaság működése ne váltsa ki az udvar rosszallását, noha az kezdettől fogva gyanúval szemlélte az intézmény megalakulását és működését. Sőt az 1840-es évek elején a Társaságot egyenesen forradalmi fészeknek titulálta az egyik titkosrendőri jelentés. Ugyanakkor Teleki mindent megtett annak érdekében, hogy a Társaságból korszerű tudományos intézmény váljon, de nem feltétlenül abban az ütemben, mint ahogyan azt más tagtársak szerették volna látni. Teleki tehát nem volt híve a radikális változásoknak, de nyitott volt az olyan reformjavaslatokra, amelyek az alapokat nem rendítették meg. A forradalom és szabadságharc idején nem vállalt olyan szerepet, ami miatt ne tarthatta volna meg elnöki tisztét, így gondoskodhatott arról, hogy viszonylag hamar újrainduljon a tudományos munka, folytatódjanak a kutatások és a könyvkiadások, így saját művének kiadási munkálatai is.

Részletek A Magyar Tudományos Akadémia elnökei és főtitkárai című kötetből
(szerk.: Szilágyi Adrienn; Budapest: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2023)
A fejezetet írta: Czinege Szilvia

A teljes fejezet ide kattintva letölthető.