A Magyar Tudományos Akadémia elnökei: Habsburg József Ágost főherceg (1936–1944)

Habsburg-Lotaringiai József Ágost főherceg 1936 és 1944 között, több mint nyolc éven át töltötte be a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztségét. Személyét – a korban nem szokatlan módon – nem a tudományos teljesítmény, hanem a társadalmi presztízs és befolyás alapján választották meg a tudós testület élére. Majd egy évtizedes elnöki működése során számos említésre méltó pozitív intézkedés, előrelépés történt, ám megválasztásától fogva merültek fel kételyek is. Az 1944. őszi szerepvállalása pedig árnyékot vetett addigi pályájára, így 1945-ben kizárták az Akadémia tagjai közül.

József Ágost főherceg életpályájának legfontosabb időszaka az első világháború volt. Ekkor ismerték meg a nevét országszerte, és vált a magyar közvélemény egyik legkedveltebb tábornokává, akit katonái csak „József apánknak” neveztek. Mindezt főként személyes biztonságát is kockáztató bátorságával, a katonákkal való közvetlen, barátságos, gondoskodó bánásmódjával, a sok és értelmetlen áldozatot követelő akciókkal szembeni fellépésével, nem utolsósorban pedig a magyar nyelv használatával érdemelte ki.

A Tanácsköztársaság bukása után rövid ideig József főherceg Magyarország kormányzója lett, de e tisztségéről hamarosan le kellett mondania az antant tiltakozása miatt. A Horthy-rendszer konszolidációja során kénytelen volt új helyzetét elfogadni, így beilleszkedett az ellenforradalmi rendszer keretei közé. József Ágost a Horthy-korszak közéletének legmagasabb rangú szereplője lett, aki – bár valós politikai hatalma nem volt – származásánál és katonai karrierjénél fogva mégis óriási társadalmi súllyal bírt, ami önmagában megmagyarázta számtalan reprezentatív tisztségre való felkérését.

A második világháború során egyértelműen elköteleződött a német oldalon folytatott harc mellett. Naplójában sok esetben adott hangot a németekkel szembeni felháborodásának, így döntését a szovjetek feltartóztatásának mindennél fontosabbnak tartott célja vezette. Életének legrosszabb döntését 1944 októberében hozta, amikor kiállt az új nyilas-hungarista vezetés mellett, és tevékeny szerepet játszott a maradék felsőházi tagok összehívásában, majd részt vett Szálasi Ferenc nemzetvezetői eskütételén. A háború folytatásának célja mellett elhatározásában ezúttal is szerepet játszott becsvágya, hiszen még ebben a tragikus helyzetben is szerette volna a honvédség parancsnokságát átvenni, amit természetesen nem kapott meg a nyilasoktól. Életének utolsó szakaszát emigrációban töltötte Németországban, Regensburg közelében. Itt aktívan részt vett és vezető szerepet töltött be az 1945-ös emigráció szervezésében.

József Ágost főherceg és a Magyar Tudományos Akadémia közös története nem a főherceg első akadémiai tisztségére, azaz az igazgatótanács tagjává történő 1906-os megválasztásával kezdődött. Hiszen közismert tény, hogy a főherceg felmenői megkerülhetetlen szerepet játszottak a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttében és működésében. Így József Ágost édesapja, József Károly főherceg szintén szorosan kötődött az Akadémiához. A másik oldalról, az Akadémia részéről is egyértelmű volt, hogy a magyar ág részvételét, támogatását biztosítani kell a társaság életében. Ennek ideális formájául elsőként az igazgatótanácsi tagság kínálkozott, így az elhunyt főherceg helyére fiát, József Ágostot meg is választották a vezető testületbe, ami megfelelt a 20. század elején hatályos alapszabálynak, miszerint az igazgatótanács tagjait fele részben olyanok közül kell választani, „kiknek megnyerése által az Akadémia dísze és java öregbedését várja”.

József Ágost főherceget az első világháború idején, 1917. május 3-án választották meg tiszteleti taggá. Az 1920-as évek során az Akadémia aktív tagjává vált. 1921. május 8-án mondta el székfoglaló beszédét „A magyar vitézség nagy napjai” címmel. Ez lényegében háborús naplója néhány jellemző, különböző frontokról válogatott részének összeillesztéséből állt. Eközben ellátva társadalmi felelősségéből fakadó mecénási feladatait, József Ágost időről időre pénzadományokkal is támogatta az Akadémiát. Elnöki jelölése nem volt ellentmondásoktól mentes. Zilahy Lajos az általa szerkesztett Magyarország című napilap hasábjain kritikával illette a főherceg jelölését. Érvelése szerint a magyar tudományos önállóság csorbulását jelenti egy Habsburg főhercegnek a legmagasabb magyar tudományos tisztségre való megválasztása, másképp fogalmazva: „nevének roppant világtörténelmi súlya az Akadémia elnöki székét darabokra zúzza”.

Elnökké történt megválasztása után a főherceg természetesen a korábbinál is intenzívebben vett részt az Akadémia életében. A különböző évfordulókon és üléseken nagyobb lélegzetű, esetenként a korabeli eseményekkel szubjektív párhuzamokat vonó, összefoglaló beszédeket tartott, de a III. Osztály 1941. februári ülésén például a szeizmográf új alkalmazási lehetőségeiről tartott előadást, továbbá egyéb reprezentatív feladatait is példásan ellátta. Az Akadémia érdekében társadalmi-politikai befolyását is latba vetette, akár az aktuális miniszterelnöknél személyesen is eljárva.

Az 1940-es években egyre nagyobb külső, szélsőjobboldali nyomás alá került az Akadémia, sőt esetenként a tagság között is komoly viták zajlottak. Ebben a helyzetben József Ágost a fiatalabbak és idősebbek, reformerek és konzervatívok számára is elfogadható kompromisszumnak számított, amit jól jelzett közel egyhangú elnökké választása, immár negyedik alkalommal. Az 1944-es év a Magyar Tudományos Akadémia életében is tragikus fordulatot hozott. A német megszállás nyomán számos akadémikust letartóztattak, míg mások a németellenes ellenállás mellett köteleződtek el. Mindeközben az Akadémia részlegesen Budapest ostromáig tovább működött. Az országot megszálló szovjet hadsereg elől a főherceg nyugatra emigrált, ahonnan már sohasem tért-térhetett haza. Végül 1945. július 20-án egy alapszabály-módosítást követően zárták ki az Akadémia tagjainak sorából Hóman Bálinttal és Orsós Ferenccel együtt.

József Ágost főhercegnek a Magyar Tudományos Akadémia életében betöltött szerepéről összegzésként elmondható, hogy egyre feszültebb időkben, majd pedig háborús években állt a tudós testület élén. Ennek ellenére elnökségének nagy részében a szélsőségektől távolságot tartva, az Akadémia gazdasági helyzetét megőrizve, sőt javítva irányította a testületet. A sokszor megfogalmazott kritikával – miszerint híján volt a megfelelő tudományos teljesítménynek – kapcsolatban látni kell, hogy a korabeli körülmények között ez nem is volt feltétlen elvárás, másrészt a mai társadalmi közgondolkodás mellett nem is igazán lehet megfelelő mértékben átérezni a főherceg származásából fakadó tekintélyének valós korabeli súlyát. Mindemellett hétkötetes első világháborús naplóját a történeti szakirodalom ma is rendszeresen használja, a korszakban pedig nem született nála alaposabb, részletesebb, a világháborút magyar szemmel áttekintő összefoglalás, így e tekintetben bizonyos mértékben tudományos jelentőségét sem lehet elhanyagolni. Pályájára és Akadémia-elnöki szereplésére azonban súlyos tehertételként nehezedik 1944-es kiállása a nyilas-hungarista vezetés mellett, aminek egyenes következménye lett az Akadémia tagjai közül való 1945-ös kizárása.

Részletek A Magyar Tudományos Akadémia elnökei és főtitkárai című kötetből
(szerk.: Szilágyi Adrienn; Budapest: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2023)

A fejezetet írta: Nánay Mihály
A teljes fejezet ide kattintva tölthető le.