A Magyar Tudományos Akadémia elnökei: Szentágothai János (1976–1985)

Szentágothai János 1912. október 31-én született Pestújhelyen, Schimert János néven. Édesapja Schimert Gusztáv, erdélyi szász származású orvos, sokgenerációs orvosdinasztia tagja, édesanyja Antal Margit, székely és magyar nemesek ivadéka volt. Schimert az evangélikus, felesége a református vallásba született, de ami ennél lényegesebb, kereszténységük korántsem pusztán névleges volt: puritán-pietista gyakorlatot követtek, az édesapja hitbuzgalmi műveket is írt. A Schimert házaspár tisztes jómódban élt, hat fiuk született, közülük öt érte meg a felnőttkort, és mind az öten az orvosi hivatást választották. A családfő bensőséges vallásossága és kemény munkája példaként állt a gyermekek előtt. Az édesanyjuk vasszigorral nevelgette a fiúkat, kíméletlenül megtorolva a hazugságot és a tiszteletlenséget, különösképpen a személyzettel kapcsolatban.

Szentágothai (akkor még Schimert) János a Budapesti Tudományegyetem orvosi karán már az első félévben kiemelkedett a többiek közül, és csakhamar Lenhossék Mihály fogadta munkatársául, demonstrátorként alkalmazták a Tájbonctani Intézetben. Már diplomaszerzése előtt felolvasásokat tarthatott a Magyar Tudományos Akadémián, a III. Tudományos Osztály ülésein. A fiatal Schimert János fényes pályát remélhetett: kutatott és tanított. Az 1940–1941-es tanévben már adjunktus volt Kiss Ferenc mellett, majd az egyetem elvégzése után Svájcban is volt lehetősége továbbképezni magát. A történelem azonban közbeszólt: a hitlerizmus térnyerésével, az ország háború felé sodródásával eltűnni látszott az a világ, amelyet később a professzor boldog békeidőkként emlegetett, és ami neki a második világháború előtti időszakot jelentette. A német befolyás elleni tiltakozás késztette arra, hogy magyarosítsa a vezetéknevét. 1940. október 28-án kapott engedélyt a névváltoztatásra, egy rokoni birtokról a Szentágothai nevet vette föl.

A békeidőknek tehát hamarosan vége szakadt, és bár Szentágothai sokáig nem került a frontra, a maga sajátos módján mégis harcolt: az üldözötteknek hamis papírokat szerzett. Emellett természetesen folytatta munkáját, amit a Magyar Tudományos Akadémia is elismert: 1943-ban ő nyerte el az együttesen kezelt adományokból és hagyatékokból képződött jutalmat, a „Vizsgálatok a központi agyidegpályák mozgatásáról” című művével. Szentágothai Jánost végül 1944-ben hívták be katonai szolgálatra, a nagyváradi hadikórházban egészségügyi feladatokat látott el. Erre az időszakra esik egyik legnagyobb hatású művének, a Kiss Ferenccel együtt jegyzett, de általa illusztrált kézikönyvnek a megjelenése. A három, illetve két kötetben kiadott, több mint harminc nyelvre lefordított, nyolcvanöt kiadást megérő Az ember anatómiájának atlasza hazai és nemzetközi sikere jól átgondolt szerkezetében és természethűségében rejlik. A grafika nem csupán a kutatóorvos rendkívüli anatómiai tudásáról és jó pedagógiai érzékéről ad tájékoztatást, hanem az illusztrátor kétségtelen képzőművészeti tehetségéről is. Szentágothai ugyan a művészettel csak műkedvelőként foglalkozott – szabadidejében akvarelleket festett –, de láthatóan ehhez is jutott neki elegendő talentum.

1946-ban Szentágothai a pécsi egyetemen, az Anatómiai Intézetben kapott vezetői kinevezést. A háború igencsak megtépázta az intézményt, legalábbis a személyi állományt illetően, bár a jól felszerelt laboratóriumok rendelkezésre álltak. Szentágothai nagy lelkesedéssel látott neki az új munkatársi gárda, új tudósgeneráció kinevelésének, és tanítványainak sikere jelentette számára a valódi örömet. 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, értekezésének címe: „Mozgató és vegetatív idegmagvak funkcionális tagozódásának általános törvényszerűségei”. Szentágothai intézete nemzetközi hírű intézménnyé vált, és ő igyekezett is, hogy jegyzett műhelyként tartsák számon az iskoláját, mely főként a szinaptológia kutatása területén jeleskedett. A professzor később úgy értékelte a pécsi éveket, hogy a kiépülő diktatúra ellenére nagy elégedettségben éltek munkatársaival, hiszen azzal foglalkozhattak, ami örömet és sikerélményt adott nekik.

1956. október 31-én alakult meg a Pécs Város és Baranya Vármegye Értelmisége Forradalmi Tanácsa, Szentágothai professzor elnökletével. Ez nem maradhatott következmények nélkül: 1957-ben az egyetemen fegyelmi vizsgálat indult ellene e tisztsége miatt, különösen azért, mert a tanácson ő elnökölt, amikor elfogadták a Dunántúli Nemzeti Tanács 14 pontját, valamint a forradalmat támogató kijelentései miatt is támadták. A tárgyaláson enyhítő körülményként szerepelt, hogy az egyetemi pártbizottság tagjainak menedéket ajánlott, amikor rászorultak. Végül írásbeli megrovást kapott, és az Akadémián is elmarasztalták.

1963-ra már elévülhetett ez a „botlás”, ugyanis kinevezték a Budapesti Orvostudományi Egyetem Anatómia Tanszékének az élére. Így tehát visszakerült Budapestre, a régi gyakornoki szobáját foglalta el. Nagy kedvvel folytatta a munkáját, a kisagy- és nagyagykéreg működésével, valamint többek között kísérleti agykutatással, a gerincvelői és agytörzsi pályákkal, továbbá a reflexmechanizmusokkal foglalkozott. A budapesti állás elfoglalását követően beindult akadémiai karrierje. 1967-ben az MTA rendes tagjává választották, 1968 márciusában „Neuronhálózatok és neuronhálózati modellek” címmel olvasta fel székfoglalóját. Rendes taggá választásától kezdve folyamatosan akadémiai tisztségeket viselt. 1976 augusztusában elhunyt a regnáló elnök, Erdey-Grúz Tibor, ezután a Közgyűlés Szentágothai Jánost bízta meg a tisztség betöltésével, így 1976. október 26-tól akadémiai elnöki funkcióban működött. Tevékenységével kapcsolatban semmiféle kifogás nem merült fel, közmegbecsülésnek örvendett, így 1977 májusában, majd a ciklus lejártával, 1980 májusában (ismét) elnökké választották; tisztségét 1985. május 10-ig viselte.

Ebben az időszakban az egyik legnagyobb jelentőségű kérdés a bős–nagymarosi vízlépcső megépítésének ügye volt. A vízlépcső tervezésével kapcsolatban mindössze néhány részletkérdésben keresték fel a szakbizottságokat, de az MTA hivatalos állásfoglalást kiadni hivatott Elnökségéhez nem fordultak. Az akadémikusok – élükön Szentágothaival és nem csupán szervezeti értelemben – fenntartásaikat hangoztatták a terv kapcsán, felvetve a környezetvédelem és a gazdaságosság kérdését. Az 1983 áprilisában az MTA Operatív Csoportja által elkészített, a „Gabčíkovo (Bős)–Nagymaros vízlépcsőrendszer adott műszaki megvalósítása esetén várható környezeti hatások előrejelzése” című dokumentum döbbenetes várható következményeket vázolt fel minimális előnyökért cserébe. Ennek ellenére az 1984-ben kihirdetett, csehszlovák–magyar államközi szerződést lefektető törvényerejű rendeletben mégis – a korábbi, 1978-as, szintén törvényerejű rendeletnek megfelelően, némi módosítással – az építkezés megvalósítása mellett döntöttek az illetékesek.

Szentágothai János az 1960-as évektől kezdve küzdött hipertóniával, és az 1970-es évek végén szívinfarktust kapott – állítása szerint nagyrészt az akadémiai történések, a politikai vezetés nyomása miatt –, de diétás étkezéssel, rendszeres testmozgással igyekezett karbantartani egészségét. Talán ennek és felesége szeretetteljes gondoskodásának köszönhetően 1994-ig élt, mindvégig aktívan, utolsó napjáig dolgozott. Élete vége felé így értékelte az elmúltakat: „Ez jó mulatság, férfimunka volt!” Ezt az utókor is így gondolja, legalábbis a jelek erre mutatnak. Azóta ugyanis Pécsett sétány, Budapest IX. kerületében tér viseli a nevét, utóbbit mellszobra díszíti. A Pécsi Tudományegyetemen a Szentágothai János Kutatóközpontban, a Semmelweis Egyetemen a Szentágothai János Laborban (Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetben) és a Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskolában folyik a magas színvonalú oktatás és kutatás. A professzor személye és munkássága nem csupán a családtagok, hanem az őt ismerő tudóstársak és hálás tanítványok emlékezetében is fennmaradt.

Részletek A Magyar Tudományos Akadémia elnökei és főtitkárai című kötetből (szerk. Szilágyi Adrienn; Budapest: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2023)

A fejezetet írta: Papp Barbara
A teljes fejezet ide kattintva olvasható.