A Magyar Tudományos Akadémia elnökei: Trefort Ágoston (1885-1888)

„A nemzet történelmének kulturális és civilizációs szempontú áttekintésével is arra a következtetésre jutott, hogy kultúránk az európai kultúra része, s annak legfejlettebb változatait kell követnünk.”

Trefort Ágoston rövid ideig volt a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, elsősorban mint vallás- és közoktatásügyi miniszter, nagyszabású reformok megvalósítójaként írta be magát a hazai kultúra és tudományfejlesztés történetébe. Személyes barátait és elvbarátait követte az Akadémia élén, s mintegy előkészítette az első természettudós, Eötvös Loránd elnökségét, akinek pályáján már nem a politika, hanem a szaktudomány élvezte az elsődleges preferenciát.

Családja belga származású volt, apja megyei seborvosként dolgozott Homonnán. Trefort a német mellett megtanult szlovákul, magyarul és latinul, később pedig az angol, a francia és az olasz nyelvet is elsajátította. 1831 nyarán, a kolerajárvány idején teljesen árván maradt, öccsével együtt Csáky Petronella grófnő viselte gondját. A bölcseleti tanfolyamot Egerben és Pesten végezte el, majd a jogi fakultásra iratkozott be, egyre többet olvasott, szépirodalmat, történeti, filozófiai és politikai munkákat. Jurátusként Eperjesre került a Kerületi Táblához. Befejezve tanulmányait 1836 tavaszán nagy európai utazásra indult, eljutott Észak-Európába és Oroszországba is. Úti élményei ihlették első publikációit.

Első publikációinak meghatározó tematikája a történettudomány és a közgazdaságtan volt. Meglehetősen korán felvetette az állam szerepvállalását is, úgy a gazdaságban, különösen a vasutak megvalósításában, mint a szociális kérdések kezelésében. A Budapesti Szemlében közölt nagy tanulmányában (Az anyagi érdekekről, 1840) a fejlett nyugat-európai országok és az Amerikai Egyesült Államok példáján vázolta a gazdasági modernizáció folyamatát, főként az infrastrukturális fejlesztések és az iparosodás hatásait, de mérlegelte a hazai fejlődés lehetőségeit is.

Értekezéseit, tudományos teljesítményét a Tudós Társaság is elismerte, s az 1841. szeptember 3-i nagygyűlésén a történettudományi osztály levelező tagjává választotta. Trefort néhány kisgyűlésen és az éves nagygyűléseken is megjelent, s az ország népesedéséről, illetve a hitbizományokról kiírt pályázatok bírálatában is közreműködött. Időközben átkerült a törvénytudományi osztályra, s részt vett az 1848. márciusi rendkívüli ülésen, amelyen az Akadémia üdvözölte a sajtószabadságot és a politikai fordulatot. Továbbá tagja lett annak a választmánynak, amely a testület belső reformját dolgozta ki.

Az alkotmányos fordulat után a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium államtitkára lett Klauzál Gábor mellett. Az első népképviseleti választásokon szülővárosában, Homonnán nem, csak Pest terézvárosi kerületében jutott mandátumhoz. A miniszterek lemondása után államtitkárként ő vezette minisztériumát, amikor azonban polgárháború kirobbanásától tartott, Eötvössel együtt szeptember végén elhagyta az országot. Treforték az emigráns éveket Münchenben és Salzburgban töltötték, s csak egy hosszabb nyugat-európai utazás után, 1850 őszén tértek haza. A külföldi utazások később is fontosnak bizonyultak életében.

Az alkotmányos rend és a törvényhatóságok visszaállítása után, 1860. december 11-én megválasztották Békés megye első alispánjává, majd a gyomai kerületben képviselővé az új országgyűlésre, ahol Deákot támogatta. Ekkor már kiállt a ’48-as törvények mellett, de szorgalmazta a nemzetiségekkel történő megegyezést is. Trefort az ötvenes években még nem vett részt a korlátozott feltételek közt működő Akadémia munkájában, személyesen csak 1859-től látogatta az üléseket, többek közt meghallgatta a tiszteleti taggá választott Lukács Móric székfoglalóját. A tudományterületek elkülönülését és fejlődését szolgálták az osztályokon belül ekkoriban létrejött állandó szakbizottságok. Az 1860-ban alakult statisztikai bizottságnak hamarosan ő is tagja lett. A bizottság nagyobb teret kívánt biztosítani a nemzetgazdasági szempontoknak, ezért 1872-ben nemzetgazdasági bizottsággá alakult át.

A hatvanas években aztán megélénkült akadémiai tevékenysége, főként emlékbeszédekre specializálódott. Az ismét munkába lendülő tudóst 1867. január 30-án tiszteleti taggá választották. Székfoglalóját 1867. március 4-én tartotta Az 1848-diki törvények közgazdasági momentumairól. Az előadás keveset foglalkozott az áprilisi törvényekkel, inkább az abszolutizmus idején történt végrehajtásuk hiányosságait ismertette. A régi barát, Eötvös József volt akadémiai elnök halálának egyéves évfordulóján, az 1872. február 2-án megrendezett emlékünnepségen az új elnök, gróf Lónyay Menyhért az őáltala írt szöveget használta fel ünnepi beszédében. 1872. szeptember 4-én Trefort vallás- és közoktatásügyi miniszter lett Lónyay kormányában, így a hivatali teendők elvonták a tudományos munkától. Miniszterként kapcsolatban maradt az Akadémiával, ezt mutatja, hogy 1874-ben igazgatótaggá választották.

A vallás- és közoktatásügyi tárca vezetőjeként hallatlan nagy munkát végzett a hazai közoktatás és művelődés fejlesztéséért. A cselekvő politikusi szerep jobban meg is felelt habitusának. Hivatala elfoglalásakor az oktatás mindhárom szintjét egyformán fontosnak tartotta, alkotásai mégis inkább a közép- és felsőoktatás terén voltak igazán jelentősek.

Trefortot a politika elterelte a szaktudomány művelésétől, így sem történetíróként, sem közgazdászként, sem pedig a politikatudományok terén nem vált a professzionális tudomány képviselőjévé. Az Akadémia 1885. május 28-án mégis elnökévé választotta, így vele sem szakította meg a politikus elnökök sorát. Az új elnök szerint a magyar nyelv használata már általánossá vált, a szépirodalmi művek ösztönzését pedig nem tartott az Akadémia hivatásának, ezért a testület tevékenységében a tudomány fejlesztésére kívánta a hangsúlyt helyezni. Határozottan elkötelezte magát a természettudományok támogatása mellett, s a tudományoknak kiemelten fontos szerepet tulajdonított a polgárosodás előmozdításában, a nyugati fejlődési minták követésében.

Az általa is jelentős mértékben fejlesztett egyetemi oktatás és az egyre inkább szakosodó tudományos társulatok mellett továbbra is fontosnak tartotta az Akadémiát, mint olyan intézményt, amely a tudományt önmagáért műveli. A folyamatosan fejlődő nyugat-európai nemzetek mintájára a magyaroknak is minden erejükkel erkölcsi, szellemi és gazdasági színvonaluk emelésére kell törekedniük, hangoztatta. A tudományoknak és a kulturális nyitottságot képviselő Akadémiának ebben nélkülözhetetlen szerepet szánt. Trefortot 1888. május 4-én a 48. nagygyűlésen egyhangúlag újra elnökké választották a következő hároméves ciklusra, annak ellenére, hogy betegeskedése miatt akkor már alig jelent meg az üléseken. Sajnos augusztus 22-én bekövetkezett halála megakadályozta, hogy hivatását folytassa.

Részletek a Magyar Tudományos Akadémia elnökei és főtitkárai című kötetből
(szerk.: Szilágyi Adrienn; HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2023)
A fejezetet írta: Miru György

A teljes fejezet ide kattintva tölthető le.