Bemutatták a kutatóknak A Magyar Tudományos Akadémia mecénásai című kötetet

A Magyar Tudományos Akadémia Székházának Felolvasótermében tartották A Magyar Tudományos Akadémia mecénásai című kötet szakmai bemutatóját. A kötet az MTA alapításának 200. évfordulója tiszteletére megjelenő könyvsorozat egyik legfontosabb darabja, létrejöttét az MTA és a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete együttműködése tette lehetővé. A könyv szerkesztője Klement Judit, a Történettudományi Intézet Újkori Osztály tudományos munkatársa.

Kollár László Péter, az MTA főtitkára köszöntőjében azt mondta, hogy „a Magyar Tudományos Akadémia mecénásai című könyvből nem csupán egy nemzeti intézmény története rajzolódik ki. Emberi történeteken keresztül kaphatunk képet annak a hitnek a korokon átívelő erejéről, amely a tudomány és a nemzeti kultúra ápolásától várta az ország sorsának jobbra fordítását. Ezeknek a példáknak a megismerése pedig motivációt jelenthet mindazoknak, akik a tudomány művelését és nemzeti kultúra ápolását egyaránt fontosnak tartják egy olyan korban is, amikor a tudomány módszereit és eredményeit sokan napi rendszerességgel vonják kétségbe, a nemzeti kultúra pedig gyakran, mint valami régről itt felejtett, avítt múzeumi kellék jelenik meg.”

Kollár László
(Képgalériánk a könyvbemutatóról ide kattintva nézhető meg)
Fotó. mta.hu / Szigeti Tamás

A főtitkár arra hívta fel a figyelmet, hogy „a kötet jól illusztrálja, hogy nemes tettek bármilyen politikai, gazdasági, társadalmi környezetben találhatók. Mint az a tanulmányoknak köszönhetően egyértelműen kiderül: főnemesek, nemesek, a Habsburg-ház tagjai, egyházi személyek, nők, városi polgárok, tudósok és tanárok, jogászok és ügyvédek, írók, újságírók és kiadók, vállalkozók és az állam is lehet mecénás.” A hajdani adakozók példája pedig napjainkban is tanulságokkal szolgál.

„A tudomány eredményeit és a nemzeti kultúra kincseit valódi értéknek tartó ember nem automatikusan alakul ki – folytatta Kollár László Péter. – Széchenyi és társai értékrendje akkor marad élő és eleven a jövőben is, ha az »adni jó« szellemiségét a család és a tágabb közösség is közvetíti. A »nekem legyen jó« mentalitásán túllépve pedig arra is példák sorát adja, hogy miként lehet életünkkel és tetteinkkel maradandó értéket létrehozni annak a közösségnek a számára is, amelyből jöttünk.”

Kollár László köszöntője ide kattintva olvasható

Az MTA mecénásainak tevékenysége és a magyar társadalom fejlődése közötti párhuzamok több résztvevő gondolataiban is megjelentek. „A Magyar Tudományos Akadémia 200 éves történetét végigkísérte a mecenatúra, hiszen mindig voltak támogatói. Ez a kötet arra vállalkozik, hogy róluk ad értő áttekintést – mondta Klement Judit szerkesztő. – A kötetből ugyanakkor nem csak azt tudhatjuk meg, hogy milyen sokan és milyen sokféle módon támogatták az intézményt, de az is kiderül, miként változott 200 év alatt az Akadémia társadalmi megítélése, tudományos és politikai szerepe. Mindezt pedig úgy ismerheti meg az olvasó, hogy egyúttal betekintést nyer a magyarországi társadalom és a gazdaság elmúlt kétszáz évének történelmébe.”

A kötetet bemutató Gyáni Gábor, az MTA rendes tagja, az ELTE Szociológia Intézet és a CEU professzora szerint „Az Akadémiával összefüggő mecenatúra sajátos fényt vet a késő rendi és a polgári kori magyar társadalomtörténet fejlődésére. Ebből kiviláglik, hogy kezdetben a születési arisztokrácia, idővel a nemesi eredetű, valamint a tisztán polgári középosztály, benne az értelmiséggel, vette ki leginkább részét a polgárosodás ügyének spontán társadalmi támogatásából. Ezt ebben az esetben az intézményes magyar elitkultúra és tudomány, vagyis egy hamisítatlanul polgári fejlemény önkéntes anyagi dotálása fémjelezte. Ez a könyv annak ékes bizonyítéka, hogy a honi polgárosodás erőforrásai korántsem lebecsülendő mértékben álltak rendelkezésre a reformkortól kezdődően, el egészen a 20. század derekáig. Akkor viszont új történet kezdődött ezen a téren is.”

Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Láng Benedek, az MTA doktora, az ELTE Marketing és Érveléselmélet Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára arra hívta fel a figyelmet, hogy a kötet külön figyelmet szentel a női mecénásoknak, akik gyakran progresszív célokat támogattak, valamint a vállalkozók és vállalatok szerepének a 19. és 20. században, bemutatva az adományozás mögötti eltérő motivációkat. Kiemelte, hogy a könyv egyben cáfolja az akadémiaalapítás romantikus mítoszait is, például a Felsőbüki Nagy Pál által inspirált Széchenyi-felajánlás leegyszerűsített narratíváját. Kitért arra is, hogy a 20. század második felének államszocialista korszakában az akadémiai támogatás gyakran tudósok özvegyeinek adományaiban nyilvánult meg, míg a rendszerváltás után a vállalati szponzoráció vált kulcsfontosságúvá. A könyv tehát nem csupán az Akadémia történetét dokumentálja, hanem a magyar társadalom és gazdaság átalakulását is érzékletesen bemutatja.