Múzeumok Majálisa: szép, mint a részecskefizika és a régizene találkozása az MTA standján

A Magyar Tudományos Akadémia idén saját sátorral vett részt a Múzeumok Majálisán, célunk pedig kifejezetten az volt, hogy testközelből ismerhessék meg a tudományt a hozzánk látogatók. Mi fán terem a kvantummechanika? Hány Celsius-fok van a Nap felszínén? Hogyan görbül a téridő szövete? Milyen egy meteorit tapintása? Hogyan jutnak el a kozmikus részecskék a földfelszínig? Milyen hangon szólal meg egy koboz? Miféle dallamok rejtőznek a Vietórisz-kódex lapjain? És milyen színt ölt egy agyagbagoly? Ezekre a kérdésekre kereshették a választ a Nemzeti Múzeum kertjében majálisozók, a hétvége hangulatából pedig az alábbi videó nyújt kis ízelítőt:

Akik szombaton a borongós, hűvös, szeles idővel dacolva felkeresték sátrunkat, azok délelőtt a Dirac-3 polarizátorral végzett kísérlet segítségével merülhettek el a kvantummechanika világában. Curkó Árpád és Vukics András, a HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpont Kvantumoptika „Lendület” Kutatócsoportjának fizikusai arról beszéltek, hogy miközben a hétköznapokban nehezen elképzelhető, hogy egyszerre két helyen legyünk, például otthon és a Múzeumok Majálisán, a kvantummechanikában ez abszolút lehetséges. Délután a magfúzióé volt a fő szerep: Vavrik Márton, a HUN-REN Energiatudományi Kutatóközpont Fúziós Plazmafizika Laborjának munkatársa válaszolt a jövő szinte végtelen és tiszta energiaforrására vonatkozó kérdésekre, szinte levegőt alig véve. A fiatal fizikus magával hozta a ITER, azaz a világ legnagyobb – még épülő – kísérleti fúziósenergia-reaktorának 3D nyomtatott modelljét, amivel a reaktor bonyolult felépítését és működését szemléltette szakszerű magyarázat mellett, miközben arról is mesélt, mivel járulnak hozzá magyar kutatók a világ legnagyobb tudományos összefogásához.

Május 25-én, vasárnap délelőtt évszázadokon átívelő régi magyar énekeket és hangszeres muzsikát hallgathattak az érdeklődők. Az elhangzott művek mindegyike több szálon kapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémiához: olyan 17., 18. és 19. századi forrásokból származtak ugyanis, amelyeket az Akadémiai Könyvtár őriz: Wathay Ferenc énekeskönyvéből (1604–1606), a Vietórisz-kódexből (1670-es évek), Pálóczi Horváth Ádám Ó és új, mint egy ötöd-félszáz énekek (1813) című gyűjteményéből, valamint Mindszenty Dániel (1831/1832), Tóth István (1832–1843) és Almási Sámuel (1834) kottás kézirataiból. Bekerültek a repertoárba Arany János kéziratos dalgyűjteményének (1874) egyes részletei és saját dalai is, melyeket akadémiai otthonában jegyzett le Bartalus István számára utolsó éveiben. A dalokat előadta, a magával hozott különféle régi népi hangszereket (tárogatót, lantot, kobozt, tamburát, gitárt, tekerőlantot és kecskebőr dudát) megszólaltatta, és a háttérről fáradhatatlanul mesélt Csörsz Rumen István irodalomtörténész, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóintézet munkatársa, régizenész.

Délután egyszerre két, sőt három, de inkább négy tudományos programot is kínált az MTA sátra. A Svábhegyi Csillagvizsgáló csillagászai – Kovács András és Vizi Róbert, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársai – egy a Nap megfigyelésére alkalmas (speciális fényszűrővel ellátott) távcsövet, egy fantasztikus meteoritgyűjteményt, valamint egy téridőtrambulint hoztak magukkal. Központi csillagunk korongjának, illetve az azon megfigyelhető napfoltoknak a megcsodálása mellett az űrből érkező és a földfelszínt elérő kövek, azaz a meteoritok sokféleségéről és különlegességéről lehetett izgalmas információkat felszedni, sőt egy mikroszkóp segítségével belső felépítésüket is tanulmányozni. A pár lépéssel odébb fölállított téridőtrambulin látványos és játékos módon mutatta be Einstein gravitációelméletét: ahogy a nehéz golyók meggörbítik a rugalmas szövetfelületet, úgy hajlítja meg a tömeg is a téridő szövetét a világegyetemben. Ezzel az egyszerű, de nagyszerű eszközzel a bolygók, csillagok és galaxisok mozgását lehet szemléltetni, sőt akár az univerzum nagy részét alkotó sötét anyag és sötét energia modelljeként is végezhetők vele egyszerű kísérletek.

Miközben a gyerekek és felnőttek igazi meteoritokat tapogattak, vagy tanulva játszottak a trambulinon keringő golyóbisokkal (vagyis égitestekkel), a kozmikus részecskék világába vezette el a látogatókat a HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpont két munkatársa – Stefán Boglárka Abigél és Száraz Dániel –, akik egy igazi, működő müondetektort hoztak magukkal. A különleges szerkezet segítségével a kozmikus sugárzásban keletkező és a földfelszínt is elérő elemi részecskéket, müonokat lehetett a helyszínen megfigyelni, miközben a kutatók a magyar fejlesztésű műszer számos gyakorlati felhasználási lehetőségeiről meséltek.

Az MTA sátránál a kézműveskedés iránt érdeklődő legfiatalabb látogatóink is megtalálták számításukat, agyagbaglyot festegethettek vagy baglyos színezőkkel alkothattak szebbnél szebb képeket. Hogy miért baglyok? A baglyok többek közt a tudás és bölcsesség jelképének számítanak, így nem véletlen, hogy a majálisozók találkozhattak velük a múzeum második emeletén berendezett Varázshatalom – Tudás. Közösség. Akadémia című kiállításunk több pontján is. A kiállítás természetesen szorosan kapcsolódott az MTA sátrához: aki megnézte az MTA fennállásának 200. évfordulója alkalmából nyílt, Kopernikusztól kezdve Széchényi Istvánon át Karikó Katalin Nobel-díjáig ívelő kiállítást, és helyesen kitöltötte az ahhoz kapcsolódó játékos feladatlapot, ajándékot kapott.