A’ Magyar Tudós Társaság rendszabásai
„A' magyar tudós társaság a' tudományok és szép művészségek minden nemeiben a' nemzeti nyelv kimíveltetésén igyekszik egyedül.” Az elfogadott 1831-es rendszabások legelső pontja tömören összegzi az intézmény kettős küldetését. A honi nyelv művelését az intézmény ugyanis nemcsak a tudományokra terjesztette ki, hanem a „szép művészségekre” is, értve utóbbi alatt az irodalmon túl a képzőművészetek különböző ágait.
Megjelent: A’ Magyar Tudós Társaság alaprajza és rendszabásai. Pest: Trattner, 1831. 19–27.
Nyomtatvány, papír, papírkötésben, 269 × 215 mm
MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, Történelem 4-rét 52. sz. 27
„A Tudós Társaságnak így a művészetek pártolása – szobrászok (Ferenczy István [1792–1856]), festők (Barabás Miklós [1810–1898], Benczúr Gyula [1844–1920]) taggá választása; (építő)művészetekkel foglalkozó írásművek véleményezése stb. – tevékenységének szerves részét képezte, befolyásolva későbbi palotája pályáztatásának, terveztetésének körülményeit; belső térkialakítását és díszítőelemeit.
Értelmezi a Duna-parti, korántsem csak kutatási és adminisztratív funkciókkal bíró épület gazdag külső és belső reprezentációját; és magyarázza több, különböző képzőművészeti intézmény és muzeális gyűjtemény épületben való elhelyezését a 19. és 20. század folyamán, képtáraktól kezdve különböző (jeles személyiségekhez kötődő, művészeti és történeti anyagot is felvonultató) kollekciókon át képzőművészeti felsőoktatási intézmények, illetve a korabeli művészeti életet felkaroló egyesületek és társaságok, sőt festők műtermeinek átmeneti befogadásáig – azt, ahogyan a tudomány gyakorlásának tere, adminisztrációs és reprezentációs épülete a tudományok és a művészetek kultuszának muzeális helyévé vált.
Az Akadémia feladatköreiből 1949-ben végleg törölték a képzőművészetek pártolását. A különböző (művészeti, illetve történeti, a háború, valamint az új politikai-ideológiai rend miatt összecsomagolt, majd az épületből elköltöztetett vagy jelentősen sérült) gyűjteményeket 1952-re számolták fel: a megmaradt anyagokat különböző hazai múzeumok között osztották szét, illetve az Akadémia Könyvtárának egységeiben helyezték el.
Az egykori funkciók részleges visszaállítását a politikai rendszerváltás hozta el: 1992-ben alakult meg az írókat és művészeket tömörítő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia; 1994-ben pedig a harmadik emeleti, eredetileg is képtárként működő teremsorban megnyílt az Akadémia megmaradt, illetve különböző közgyűjtemények »visszakölcsönzött« anyagából a Művészeti Gyűjtemény.”
Forrás: Bicskei Éva – Ugry Bálint (szerk.): 150 éves az Akadémia székháza: Épület-, intézmény- és gyűjteménytörténet.
Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2018, 21.