Képek az Akadémia történetéből – A Tudományos Akadémia közgyűlésének közönsége (1934)
A kép bal szélén József királyi herceg, mögötte gróf Bethlen Istvánné, tőle jobbra gróf Apponyi György, gróf Apponyi Albert özvegye és gróf Apponyi Júlia Mária

„A két világháború között sajátos kettősség jellemezte az Akadémiát. Szellemisége és vezetése makacsul őrizte 19. század végi avult konzervativizmusát, amely elsősorban az élet- és természettudományok elutasításában nyilvánult meg. Tovább rontotta a helyzetüket, hogy a kutatásokra fordított támogatásokat mechanikusan osztották szét a három osztály hat alosztálya között, így a világszerte felfutóban lévő kémiára, biológiára, orvos- vagy műszaki tudományra stb. csak a támogatás hatoda jutott a Természetrajzi Alosztály keretében. Ugyanakkor olyan méltán világhírű természettudósok kerültek be az Akadémia tagjai közé, mint az első hazai Nobel-díjas, Szent-Györgyi Albert biokémikus, Kandó Kálmán gépészmérnök vagy Zemplén Géza kémikus. Ugyanebben az időszakban felmérhetetlen veszteség érte a magyar tudományosságot a kort beárnyékoló antiszemita diszkrimináció miatt. A numerus claususként ismert, 1920. évi XXV. törvénycikk nyomán sokan kényszerültek külföldi továbbtanulásra, illetőleg arra, hogy kutatói pályájukat más országban folytassák. Számtalan itthon maradt tehetség pedig örökre elveszett a tudomány számára.”
(Részlet Pótó János történésznek az MTA történetéről írt, az mta200.hu-n olvasható cikkében)