1925: Első magyar kutatónőként Vendl Mária ásványtani munkáját ismertetik az Akadémián

 Vendl Mária kiemelkedő szerepet játszott a hazai ásványtan, azon belül a morfológiai kristálytan művelésében. Nemcsak mineralógusként volt az első nő a magyar tudományban, de ő volt az első, aki női oktatóként egyetemi magántanár (doctor habilis) lett, munkája elismeréseként elnyerte a rendkívüli professzori kinevezést (professor extraordinarius), tudományos eredményeit ismertethette a Magyar Tudományos Akadémián, továbbá ő volt az első női tagja a Magyarhoni Földtani Társulat választmányának is. 

Vendl Mária 1890. május 26-án született az erdélyi Ditrón az ötgyermekes Vendl család harmadik gyermekeként. Édesapja, Vendl Aladár magyar–francia szakos tanárként a ditrói polgári iskola igazgatója volt. Miután édesapját a soproni reáliskolához helyezték át, Mária elemi iskolai tanulmányait már ott kezdte, majd a gimnáziumot 1908-ban kitűnő eredménnyel fejezte be.

Vendl Mária
Forrás: Nőkért Egyesület

Természetjáró családjában különös szerepet töltött be a kőzetek és a kőzetalkotó ásványok világa. Miután idősebb bátyja, Vendl Aladár természetrajz–vegytan szakon tanult a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, testvér példaképét követve Mária is ott folytatta tanulmányait.

Egyetemi évei alatt érdeklődéssel tekintett a geológia aktuális eredményeire. A híres professzor, a leíró ásványtan elkötelezett művelője, Krenner József útmutatása mellett tanult ásványtant és kristálytant. Krenner oktatói személyisége olyan nagy hatással volt rá, hogy végzős középiskolai tanár szakosként ásványtani tanulmányt nyújtott be a németországi Griedelből származó barit (bárium-szulfát) morfológiai vizsgálatáról. Tudományos munkáját 1912-ben egyetemi pályadíjjal értékelték. Az egyetemen kitűnő eredménnyel végzett, majd 1913-ban megkapta doktori fokozatát, ezzel a férfiak uralta szakterületen Magyarország első női mineralógusává vált.

Egyetemi tanulmányainak végeztével először a lőcsei leánygimnáziumba került (itt 1919-ig tanított), majd Szombathelyre helyezték át középiskolai tanárnak. 1920-ban nyílt lehetősége arra, hogy ásványtani kutatásait a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárában folytassa. Itt közvetlen munkatársa egy másik Krenner-tanítvány, Koch Sándor volt. A következő években Vendl Mária egyik fő feladata a múzeum meteoritgyűjteményének rendezése lett. Ezzel párhuzamosan kőzettani mikroszkóp alkalmazásával magmás kőzeteket (pl. gránit, andezit) tanulmányozott, valamint szenvedélyesen folytatta időigényes leíró ásványtani kutatásait. Ez utóbbi révén számos ásvány, mint az aragonit, az antimonit, a gipsz és a kvarc vizsgálatát végezte el. A legnagyobb figyelmet azonban a különböző magyarországi lelőhelyekről származó kalcit (kalcium-karbonát) kristálytani jellemzésére fordította.

Vendl Mária magyarországi kalcitokon végzett kristálytani vizsgálatai nemzetközi visszhangot keltettek. Ebben az időszakban ugyanis számos publikációt készített magyarországi lelőhelyekről származó kalcitkristályokról (pl. Aranyosbánya, Budapest, Dognácska, Sopron, Szentgál, Visegrád), munkája során több új kristályformát is leírt. Írásaiban a bemutatott kristályokat saját rajzaival aprólékosan illusztrálta, bemutatva a változatos kristályformák kombinációit. Lehetőséget kapott arra, hogy kristálytani eredményeit a Magyar Tudományos Akadémia, továbbá a Magyarhoni Földtani Társulat előadóülésein ismertesse, így 1925-ben ő volt az első nő, akinek munkáját bemutatták a Magyar Tudományos Akadémián.

Telegdi Roth Károly meghívására 1930-tól általános ásványtan kurzust tartott a debreceni Tisza István Tudományegyetemen, ahol 1930-ban kristálytan szakterületen habilitált. Ennek megfelelően ő lett az első magyar női egyetemi magántanár (doctor habilis). Kollégájával, Koch Sándorral közösen 1935-ben jelentették meg A drágakövek című könyvüket. Ezzel a közel 500 oldalas munkával elnyerték a Magyar Természettudományi Társulat Rauer-díját. Kérésére 1938-ban nyugdíjazták a múzeumban, debreceni oktatói tevékenységét azonban változatlanul folytatta. Munkájának elismeréseként 1941-ben első magyar nőként nyerte el az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári (professor publicus extraordinarius) címet.

Lelkiismeretes munkája, kiváló megfigyelőképessége, szenvedélyes tudományszeretete révén Vendl Mária geológusok generációinak mutatott példát. Pályafutása során hat alkalommal választották meg a Magyarhoni Földtani Társulat választmányi tagjává, ezt a feladatot haláláig ellátta (1926-tól 1945-ig). Munkássága során szakkönyvet, számos szakcikket és rövid közleményt írt magyarul és németül. Emlékét a Magyarhoni Földtani Társulat a tiszteletére alapított Vendl Mária-emlékérem rendszeres odaítélésével őrzi.

Forrás: Varga, Andrea: Mária Dudich Vendl (1890–1945): The First Woman Mineralogist in Hungary. In: Cristian, Réka Mónika – Kérchy, Anna (eds): Pioneer Hungarian Women in Science and Education, Budapest: Akadémiai Kiadó, 2022.