A Keleti Gyűjtemény kincsei: Kaufmann Dávid Misnája
Kaufmann Dávid a 19. század második felében élt teológus, vallásfilozófus volt, aki az Országos Rabbiképző első professzorai közé tartozott. Nevét világszerte nagyhírű hebraisztikai gyűjteménye által ismerik. Kaufmann tudósként kiválóan értett az értékes zsidó hagyományokat őrző eredeti dokumentumokhoz, és élete végéig gyűjtötte ezeket a kéziratokat és nyomtatott könyveket. Halála után feleségének édesanyja, Gompercz Róza az MTA Könyvtárának adományozta a gyűjteményt, amely azóta is a Keleti Gyűjtemény legnagyobb értékei közé tartozik.
A Kaufmann-gyűjtemény 594 kézirat-tételből és 1092 nyomtatott könyvből áll, és a közmegegyezés szerint a világ tizenöt legértékesebb héber kéziratgyűjteménye közé tartozik. Olyan különlegességeket, gyönyörűen illuminált kéziratokat tartalmaz, mint Maimonidész középkori orvos, filozófus, Tóra-tudós Misné Tórája (Tóra-magyarázata) 1296-ból, vagy a 14. századi Katalóniából származó Haggáda (vagyis zsidó szertartáskönyv) is.
A gyűjtemény legkiemelkedőbb darabja az „A 50” jelzetű Misna-kézirat, az ún. Codex Kaufmann, amely a hagyományos zsidó törvényirodalmat tartalmazza héber nyelven a 2. században megszerkesztett formában. A Misna olyan zsidó vallásos törvénykódex, amely évszázadokon keresztül élt a köztudatban, ezeket a törvényeket szóbeli hagyományozásként tanították, míg végleges formába nem öntötték, valószínűleg a 3. század közepe táján. A Keleti Gyűjteményben őrzött Misna valószínűleg a 11. században született.
„E Misna a Kaufmann-gyűjtemény legjelentősebb darabja. Az egész világon ma csupán három teljes Misna-kéziratot ismernek, az itt őrzött Misnát tartják ezek közül a legrégibbnek és a legjobb állapotban lévőnek” – mondja Csabai Ágnes, a Keleti Gyűjtemény Kaufmann-gyűjteményének kurátora. – A 2–3. században született héber nyelvű kéziratokban nem jelölték a magánhangzókat, a jelölés későbbi, a 6. század elejétől kezdték kidolgozni Tibériásban.”
A Kaufmann-Misna a legújabb kutatások szerint Itáliában, a 11. század vége és a 12. század közepe között íródott. A héber karakterek alakja nagyon hasonlít bizonyos keletről származó Biblia-kéziratokéhoz, amelyeket a 10. vagy a 11. században írtak. A kézirat megjegyzéseket és javításokat tartalmaz a szöveghez, amelyek nem csak egy kommentátortól erednek. Egy bizonyos kéztől eredő javítások folyamatosan jelen vannak, valószínűleg ő láthatta el magánhangzó-jelöléssel is a kéziratot, ezáltal rögzítve a szöveg egyértelmű olvasatát.
Kaufmann Dávid nem sokkal halála előtt, 1896-ban szerezte meg ezt a kéziratot. Nagy nehézségek árán sikerült megvásárolnia, pontosan a Purim első napján, február 28-án. Olyannyira örült e becses szerzeménynek, hogy a kézirat előzéklapjára feljegyezte Dávid-zsoltárát, az általa komponált örömódát, hogy hálát adjon e felbecsülhetetlen értékű mű megszerzéséért:
„Örömről, Dávid zsoltárának, az énekesnek.
Egy saját kézírásomban vastollal és ólommal írt írásnak kell megemlékeznie arról, hogy e csodálatos tárgyak tárháza megérkezett házamba, nagy dicsőségére. Ezeket az ékszereket, értékes gyöngyöket és márványokat bebörtönözték és valójában kétszer is elfogták, majdnem halálomat és tönkretételemet okozva. Fokozatosan elvesztettem minden türelmemet és reményt, lelkem megtelt aggodalommal és haraggal.
Köszönöm, Örökkévaló, ezt az áldást, és hadd örvendezzen és ünnepeljen az egész város dicsőségemnek, amely olyan, mint a királynő dicsősége, legyen Purim dicsőséges ünnep, tömegünnep.
1896.02.28.
5656 Purim napján, Ádár 14”
A versben a lelkes tudós és szenvedélyes gyűjtő követi a zsidó hagyományt a bibliai idézetek használatában és a hagyományos datálásban, vagyis Eszter királynéra és a történetével kapcsolatos Purim ünnepre utal.