A Keleti Gyűjtemény kincsei: Vámbéry Ármin keleti török versgyűjteménye
Nem ismert, hogy a versgyűjtemény pontosan mikor íródott, eredetét pedig rejtélyessé teszi Vámbéry Ármin saját kezű bejegyzése, ami által képet kaphatunk arról, hogy az álruhás tudós hogyan jutott a kézirathoz. A jegyzeten ez áll: „Ezen kéziratot egy turkomán rabló csizmaszárából kivettem.”
Vámbéry Ármin kétségtelenül a magyar tudománytörténet egyik legizgalmasabb alakja. 1863-ban magát kolduló dervisnek álcázva indult kutatóútra, mert jól tudta, hogy csak így érheti el, hogy ne tekintsék idegennek, és olyan ismeretanyaghoz is hozzáférhessen a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában, ami előtte nagyon kevés nyugati kutató számára volt elérhető. Vámbéry a kilátástalan szegénységből vált kora egyik legnagyobb tudású keletkutatójává. Noha még érettségizni sem volt lehetősége, egyetemi tanárrá és a Magyar Tudományos Akadémia tagjává vált, miközben számos uralkodó megbecsült vendégeként időzhetett külföldön, és utazásai során hatalmas tudás jutott birtokába, amivel a turkológia területét gazdagította.
„Vámbéry olyan időben utazott Közép-Ázsiába, amikor a térség az európai emberek számára életveszélyes volt. A helyi hatóságok minden idegenben kémeket gyanítottak, így egy pillanatig sem érezhette magát biztonságban” – mondja Stumpf Anna, a Keleti Gyűjtemény török gyűjteményének kurátora. – „De Vámbéry azért is ragaszkodott az álruhás utazáshoz, mert egy kutató csak úgy szerezhet átfogó betekintést egy idegen kultúrába, valamint úgy értheti meg igazán, ha nem kívülállóként tekintenek rá. Ezért rendkívül jól megtanult törökül, így szinte tökéletesen be tudott illeszkedni a helyi kultúrába.” Olyannyira tökéletes volt a nyelvtudása és a kultúraismerete biztosította álcája, hogy bár többször is veszélybe került az élete, hiszen majdnem rájöttek, hogy ő nem az a török dervis, akinek kiadja magát, végül mindannyiszor megmenekült.
A Vámbéry Ármin gyűjteményéből származó kéziratok nagy része török, de vannak közöttük arab és perzsa nyelvűek is. A közel hatvan kéziratot számláló gyűjtemény köteteit – néhány kivételtől eltekintve – halála után fia, Vámbéry Rusztem adományozta a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának. A Vámbéry-hagyatékból származó egyik legérdekesebb történetű kézirat nagy közép-ázsiai török szerzők verseinek gyűjteménye.
Nem ismert, hogy a versgyűjtemény pontosan mikor íródott, eredetét pedig rejtélyessé teszi Vámbéry Ármin saját kezű bejegyzése, ami által képet kaphatunk arról, hogy az álruhás tudós hogyan jutott a kézirathoz. A jegyzeten ez áll: „Ezen kéziratot egy turkomán rabló csizmaszárából kivettem.” Sajnos e bejegyzés ma már nem látható a kéziratban, csak a régi katalóguscédula örökítette meg. A megjegyzés talán a kézirat újrakötésekor veszett el.
„A versgyűjteményben található költemények nagy része szerelmes vers, 14–15. századi és későbbi közép-ázsiai török költők tollából” – folytatja Stumpf Anna. – „Maga a kézirat azonban datálatlan, tehát nem tudjuk, hogy mikor született.”
A mára elveszett jegyzet a magyar turkológia egyik legfontosabb alakja életének egy izgalmas mozzanatát tárja elénk, ezáltal betekintést nyújt a dervisruhás tudós mozgalmas utazásaiba. Ezek mellett szemlélteti, milyen érdekes utat járhat be egy-egy könyv vagy kézirat.
A Keleti Gyűjteményben több olyan kötet is található, amelyeket értékesebbé és érdekesebbé tesz egy-egy tulajdonosi bejegyzés vagy jegyzet. Többek között itt őrzik Vámbéry Ármin Koránját, amelyet közép-ázsiai utazása során a nyakában hordott.