A Kézirattár kincsei: Rohonci kódex
Két híres megfejtetlen kódex ismert a világban, amelyek mindmáig lázban tartják a kódtörőket: az egyik a Voynich-kézirat (amelyet a Yale Egyetem Beinecke Könyvtára őriz), a másik pedig a Rohonci kódex, amely az MTA Könyvtár Kézirattárában található.
A Rohonci kódex 1838-ban került az Akadémiára a mai Ausztria területén található Rohoncról, a Batthyányak könyvtárából. Ez az adományozás is Széchenyi felhívásának hatását tükrözi, hiszen az MTA Könyvtárának megalapítása után az arisztokraták sorban ajánlották fel könyvtáraik legbecsesebb kincseit az újonnan létesített gyűjtemény számára. A Rohonci kódexet 1838 óta számtalan kutató próbálta megfejteni, de eddig e törekvések sikertelennek bizonyultak.
A kódex legfontosabb jellemzői ismeretlenek: nem tudjuk, hogy ki és milyen nyelven írta, és azt sem tudjuk, hogy miről szól. A kódexet díszítő rajzok szakrális jellegűek, de a szöveg ismeretlen írással íródott. Valószínűleg jobbról balra kell olvasni, de még a legfejlettebb számítógépes algoritmusok sem tudták megfejteni. Az utóbbi évtizedekben sok szakember és laikus is azt állította, hogy sikerült megfejtenie (volt, aki dáknak, sumernek, szankszritnak vagy az „angyalok nyelvének” vélte), de e „megfejtések” komolysága nem nyert igazolást.
A Voynich-kézirathoz hasonlóan a Rohonci kódexet is sokan csalásnak tartják, vagyis azt állítják róla, hogy azért nem lehet megfejteni, mert nincs is értelme, valaki csupán értelmetlen karakterek véletlenszerű sorozatával írta tele a könyvet, ezzel tévesztve meg az elkövetkező évszázadok kódfejtőit. Ugyanakkor kétségessé teszi a kézirat hamisítvány voltát, hogy több mint 400 oldalas, és 16. századi velencei papírra írták.
Készült Babus Antal, az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye vezetője előadása alapján.
Az MTA KIK egy évvel az MTA bicentenáriuma után, 2026-ban ünnepli alapításának kétszázadik évfordulóját.