Akadémiai Levéltár
A Magyar Tudományos Akadémia megalakulása óta gondoskodott keletkező iratanyagáról és annak őrzéséről. Az alapszabályok az Akadémia levéltárának őrzését a főtitkár kötelességévé tették, ezért az a főtitkári hivatal keretében működött. Az iratokat az 1930-as években levéltári szempontok szerint rendezték, majd a II. Világháború után az MTA Könyvtárának Kézirattárában helyezték el. Ennek az anyagnak Régi Akadémiai Levéltár (RAL) a neve. A RAL-iratokat ma is a Kézirattár őrzi, ott kutatható.
1949-ben a Magyar Tudományos Akadémiát átszervezték. Az Akadémia ezután már nem szűk körű tudományos testületként, hanem az egész ország tudományos életét irányító szervként működött tovább. Így rövid idő alatt jelentős mennyiségű iratanyag keletkezett, melynek őrzéséről gondoskodni kellett. Az Akadémia elnöksége az intézmény hagyományát és a többi szocialista ország gyakorlatát szem előtt tartva döntött egy önálló levéltár létrehozásáról. Így jött létre 1964. január 1-jén a 48/1963. sz. elnökségi határozat alapján – az MTA Könyvtára szervezetén belül – az Akadémiai Levéltár. Feladata az 1949 után keletkezett akadémiai dokumentumok gyűjtése, őrzése és feldolgozása lett. Az 1994-es akadémiai és az 1995-ös levéltári törvény alapján ma köztestületi levéltárként működik.
A Levéltár első vezetője Szelei László, az MTA Központi Hivatalából került a levéltárba. Munkatársaival együtt több éves áldozatos munkával összegyűjtötte az Akadémia központi szerveinek iratanyagát, illetve felmérte a kutatóintézetekben lévő iratokat. Az ő érdeme az is, hogy megvetette a fénykép- és hanganyag-gyűjtemény alapjait és kapcsolatot teremtett a hazai társintézményekkel és a szocialista országok levéltáraival. Szelei László írta az első levéltári ismertetőt és készítette el az első fondjegyzéket.
A levéltár következő vezetője, Szőllőssy László is az MTA Központi Hivatalából érkezett a Levéltárba. Vezetése alatt a Levéltár elhelyezése néhány évre szerencsésen megoldódott: a munkaszobák és a kutatóhelyiség az Akadémia Münnich Ferenc (ma Nádor) utcai irodaházában kaptak helyett. Sajnos, az intézeti anyag begyűjtése a raktári férőhelyek hiányában megtorpant.Az Akadémiai Levéltár harmadik vezetője
Körmendy Adrienne volt, aki csak rövid ideig állt a Levéltár élén, noha 1968 óta dolgozott a Könyvtárban, de ezekben az években is jelentős munkát végzett mint levéltáros szakember a jogi végzettségű vezetők mellett. Az ő vezetésével zajlott le a szocialista akadémiai levéltárak konferenciája (1983) és ekkor került először sor jelentősebb mennyiségű irat külső raktárba (Törökbálintra) helyezésére.
A levéltár negyedik vezetője Wojtilla Gyula volt, aki az 1983-as konferencia lebonyolításában is részt vett, és végül ő rendezte sajtó alá a konferencia anyagát. Vezetése alatt az MTA Hivatalától a levéltárérett iratok átvétele folyamatossá vált, s kialakult az a munkatársi gárda, amely ma is itt dolgozik. Az ő idején került a Levéltár a jelenlegi helyére, az MTA Székházának egyik műemléki termébe.
A jelenlegi vezető, Hay Diana működése idején a Levéltár új kihívások elé került, mivel elvesztette belső raktárait, s így az egész iratanyag már Törökbálinton van. Szerencsére ezzel együtt a raktári férőhely nőtt, ezért egy ideig nincsenek tárolási gondjaink. A Levéltár személyzete szintén csökkent, ezt jobb munkaszervezéssel próbáljuk ellensúlyozni.