Keleti Gyűjtemény

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárán belül önálló keleti gyűjtemény létrehozásának igényét a magyar tudósok már régen megfogalmazták. Megvalósulására azonban csak a Magyar Tudományos Akadémia 1949-es átszervezése után került sor.

Ebben kiemelkedő szerepe volt Ligeti Lajos (1902–1987) akadémikusnak, az MTA orientalista alelnökének. 1951-ben nyílt meg az Akadémia palotájának földszintjén a Keleti Könyvtár, amely ettől kezdve az orientalisztika alapkönyvtára Magyarországon. Megformálása, beleértve az olvasóterem keleties hangulatú kialakítását is, elsődlegesen Rásonyi László turkológus érdeme, aki 1951–1961 között állt a Gyűjtemény élén. Ő állította össze az 1826-ban alapított Akadémiai Könyvtár régi szakjaiból az orientalisztika tárgykörébe tartozó anyagot.

Ily módon a modern könyvek mellett a Gyűjteménybe kerültek azok az antikvák és 17–18. századi régi könyvek is, amelyek keleti témájúak, illetve nyelvűek. A könyveken kívül itt található az ország legteljesebb, sok esetben unikális keleti folyóirat-állománya és kéziratgyűjteménye. A folyóiratok közül számos az alapítása óta jár. A kéziratok közül kiemelkednek a tibeti, a török és a héber kéziratok, melyek többsége hagyaték, illetve ajándékozás révén került a Gyűjteménybe, de az alább részletesen ismertetett egységeken kívül kisebb számban megtalálhatóak itt etióp, indiai és távol-keleti kéziratok is.