Freund Tamás, az MTA elnöke köszöntője

Tisztelt Honfitársam!

Ünnepre készülünk: emlékezünk, értékelünk, tervezünk.

A Magyar Tudományos Akadémia és Könyvtára alapításának 200 éves jubileuma a küszöbön áll, és az évek óta tartó műhelymunka után itt a pillanat, hogy a nemzet nyilvánossága elé lépjünk.

A Magyar Tudományos Akadémia 21. elnökeként a sors ajándékának tekintem, hogy az én hivatali időszakomra esik ez a kivételes esemény. A jubileum lehetőséget kínál arra, hogy a magyar tudományos közösség és a magyar nemzet tagjai egymásra találjanak. Ám a közös ünneplés alkalom arra is, hogy a kutatók és a döntéshozók tudatosíthassák egymásban, hogy az előttünk álló kihívásoknak egymást kellően ismerve és tisztelve, együttműködve tudnak megfelelni.

A célunk az, hogy a jubileumnak szentelt honlapunk segítségével minél többeket vonjunk be az ünnepi előkészületekbe. Arra törekszünk, hogy mire a jubileumi évek kitüntetett pillanataihoz érünk, mindenki megismerhesse és átérezhesse, miért fontos számára és az országnak, valójában az egész magyarságnak az Akadémia létrejötte, mit nyújtott két évszázados tevékenysége, és mit ígér további szolgálata. El kell érnünk, hogy valamennyi magát magyarnak valló, hazánkban, a Kárpát-medencében és szerte a világon élő ember közös élményként élje meg ezt a jubileumot. Érzékelje Akadémiánk megalapításának határainkon túlmutató jelentőségét, hiszen ezzel került Magyarország a tudományos akadémiával rendelkező országok világtérképére, amelyen akkoriban még igen sok volt a fehér folt. Ugyanakkor az alapítók és az Akadémia hőskorában, politikai ellenszélben helytálló magyar nemzedékek példáját idézve fel kell élesztenünk a megbecsülést és felelősségérzetet a magyar tehetségek, tudósok és a tudományművelés iránt, és a tettvágyat elismerésükre, támogatásukra.

Bízhatunk abban, hogy történetünk és munkálkodásunk, küzdelmeink és eredményeink őszinte, tényszerű bemutatása elegendő társadalmi megbecsülést és bizalmi tőkét biztosít számunkra ahhoz, hogy az Akadémia jubileuma az egész magyarság átélhető élménye, közös ünnepe legyen.

Alapítóink felismerték, hogy a nemzeti önállóság, a népesség jóléte és az ország fejlődése elválaszthatatlanul összefonódik a magyar nyelv művelésével és a magyar tudományossággal. Ez az egység a történelmi változások, a társadalom, a világ és a tudományművelés változásainak dacára máig érvényes, és büntetlenül fel nem bontható. Ehhez – egykori elnökünket, Eötvös Józsefet idézve – hozzáteendő: „a cél, mely Akadémiánknak kitűzetett, nem tisztán nemzeti. Hivatása, hogy a közös munkában részt vegyen, mellyel az emberiség az ismeret útján a boldogság után törekszik.” Az Akadémia e kettős alapvetése máig és a jövőben is érvényes, a belőlük származó feladatok, ellátásuk eszközei, módozatai azonban változtak az elmúlt kétszáz év során, s erre kell felkészülnünk a továbbiakban is.

A nemzet legnagyobb kincse tagjainak tehetsége. Az Akadémia küldetése és legnagyobb vállalása a nemzeti tudományos tehetségvagyonnal való felelős és igényes gazdálkodás. A gondjainkra bízott tehetségek az ország minden tájáról érkeznek egyetemeinkre, kutatóhelyeinkre, az ipari innováció műhelyeibe ma is. Közülük kerülnek ki a közel 20 ezer főt számláló akadémiai köztestület tagjai, akik a legkiválóbb hazai és külföldi egyetemeken, kutatóhelyeken és az államigazgatásban dolgozva, kutatótevékenységük mellett, a nemzet tudományos tehetségeinek felfedezésén, eredményeik közismertté és közhasznúvá tételén munkálkodnak. A köztestület különös megbecsüléssel övezett tagjai, az akadémikusok nemzetközi mércével mérve is kiváló tudományos teljesítményt hoznak létre, kiemelkedő tehetségnevelő és iskolateremtő munkát végeznek, valamint számos tudományos és közfeladatot látnak el. Az akadémiai jubileum alkalmat ad annak megmutatására, hogy a nemzeti küldetés mindenkor törekvéseink homlokterében áll. Így válhat minden jóakaratú ember számára nyilvánvalóvá, hogy az Akadémia és közössége a nemzet szerves és szolidáris része. Sorstárs, nem pusztán szenvtelen tanácsadó.

Az Akadémia mecénásainak hálával tartozunk. A Magyar Tudományos Akadémia azért vált képessé a magyar tudományos élet egészének bevonására és megjelenítésére, mert ehhez az anyagi eszközök is rendelkezésére állottak. Az Akadémia nem csupán az adófizetők révén az állam által meghatározott közfeladatokra juttatott, mindenkor szűkös forrásokból gazdálkodhatott. Ha így történik, létre sem jön, vagy hamar elsorvad. Két évszázados működését, az építészeti világörökség részét alkotó székháza felépítését, gyűjteményei, vagyona gyarapodását, a magyar nyelv ápolását és a tudomány támogatását a legkülönbözőbb társadalmi rétegek adakozása, jótékonykodása révén tudta és tudja végezni ma is. A neves és vagyonos adakozók mellett ki kell fejeznünk hálánkat a Széchenyihez társuló „ismeretlen” magyar parasztasszonyoknak, munkásembereknek, elemi iskolai oktatóknak, középiskolai nevelőknek is.

Hányatott történelmünk egészen a közelmúltig azt igazolja, hogy csak érdemi akadémiai szerepvállalás, az Akadémia és a mindenkori döntéshozók közötti együttműködés hozhatja el a választási ciklusokon túlmutatóan stabil, kiszámítható és hatékony hazai kutatási, fejlesztési és innovációs rendszert, az eredmények nemzetet erősítő hasznosulását. A rendszerváltozást megvalósító, majd az alkotmányozó hatalom képviselői helyesen ismerték fel, hogy az Akadémia önszervező, meritokratikus, morális-intellektuális rendszer, amely – a tudományos tények biztos talaján állva – felülemelkedik a politikai és világnézeti megosztottságon, s amelynek ezáltal egyedülálló mozgósító, támogató, legitimáló és stabilizáló-fenntartó ereje van a nemzet javát szolgáló törekvésekben.

A jubileumi időszakban különösen törekszünk arra, hogy kifejezésre jusson a tudomány, politika és gazdaság meghatározó, a nemzet boldogulása iránt elkötelezett képviselőinek együttműködési szándéka, és bemutathassuk ennek kiemelkedő példáit. Ezekre az Akadémia két évszázada számos követhető mintát kínál.

Az Akadémia és Könyvtára 200 éves évfordulójának méltó megünneplését egy 2021 januárjában megalakult elnökségi bizottság készítette elő Frank Tibor, Lővei Pál, majd Kecskeméti Gábor akadémikusok vezetésével. Kiváló munkájuk eredményét ezen a honlapon, majd 2025-ben és 2026-ban az ünnepi események, rendezvények, kiállítások és kiadványok hosszú sorával fogjuk közkinccsé tenni. Ebben a munkában részt vesznek a tudományos osztályok, a területi akadémiai bizottságok, a határon túli magyar tudományosság szervezetei és a teljes akadémiai közösség. Az ünnepi eseményekbe bevonjuk az egyetemi, kutatóhálózati és ipari kutatóhelyi partnereinket is. Arra törekszünk, hogy az egész országban és a környező országok magyarlakta területeinek szellemi központjaiban is legyen mód a közös ünneplésre, a tudomány és a társadalom találkozására. Szeretnénk, ha a jubileumi időszakban minden magyar település megemlékezne az onnan származó magyar tudósokról, szellemi nagyságokról, akadémikusokról.

Az ünnepi időszak „hajnalán” Kosztolányi Dezső 1930-ban megfogalmazott üzenetével szeretném kifejezni eltökéltségünket a Magyar Tudományos Akadémia 200 éves jubileumának méltó megünneplésére: „Akiben nem szunnyad egy szikra a széchenyis építők hitéből, apostoliságából, az nem való ide. Azt a lelket és nyelvet, melyet rövid időre örökbe kaptunk, új szellemmel fényezve, csorbítatlanul át kell adnunk utódainknak”.

Freund Tamás

a Magyar Tudományos Akadémia elnöke