Friedrich von Amerling: Gróf Széchenyi István egész alakos arcképe, 1836

Az Akadémia hetedik nagygyűlésén, 1836. szeptember elején jelentették be, hogy gróf Széchenyi István másodelnök testvérei, Lajos és Pál öccsük, azaz az intézmény alapítójának egész alakos, a neves bécsi mester, Friedrich von Amerling által festett portréját küldték be a titoknoki hivatalba. Gróf Teleki József elnök a gyűlésben felolvastatta a képet kísérő levelet is, amely érzékletesen példázza a (közösségi) tisztelatadásnak és köszönetnyilvánításnak a nemzetté válás folyamatában játszott kiemelkedő szerepét, közösségformáló és a csoporthoz tartozás érzését biztosító funkcióját, egyben ennek a jelen lévő alapító számára kínosan dicsőítő elemeit.

„Tiz századok (mint hiszszük) tüntek el már ama szép Hon felett, mellyben letelepedve dicső Eleink, a’ Magyar Nemzet a’ fegyverek’ dicsőségének, a’ polgári jó, vagy kellemtelen életnek változási közt létez. Minden korban találkozának jelesbb Férjfiai, kik a’ Nemzet’ valódi hasznát, a’ Haza’ virágzását eszközleni minden áldozatokkal készek valának; mert a Hon szeretetben, ‘s igaz hazafiuságban a’ Magyart még eddig meg nem előzte senki. – Mindazáltal a’ jelen századnak vala fentartva, egy olly tudományos Egyesület’ alkotása, melly jótévő Napként sugározván az értelem’ világában, minden homályt felderíteni, a’ komor felleget oszlatni képes lenne. Ezen tudományos Egyesület, a’ Magyar Tudós Academia’ felséges czéljának, úgy nem külömben az azt alkotó ‘s kegyessen ápoló hazafiuságnak méltánylásából, eltökéllénk mi magunkban, azon férjfiunak, kit hozzánk valamint a’ testvéri, úgy az édes Honnak szeretete legszorosbban csatol, […] Gróf Széchenyi István Öcsénknek mesteri kézzel rajzolt képét tellyes alakban, az Utó kornak átadni, ‘s az átvevésre a’ Magyar Tud. Academiát tellyes bizodalommal megkérni: mert ki is adhatná azt igazában, hivebben mint mi; azon egy édes anyai kebelnek sarjadéki, az atyai, ‘s anyai szivnek azon egy részei!? ‘S ki fogadhatná azt tőlűnk sajátabb joggal, mint az értelmi magyar Világnak halhatlan képviselői!? – A’ midőn Magyar Nemzetünk, ‘s nemzeti kifejlődésünk eránt vonzó indulatunknak ezen parányi zálogával, a’ Magyar Tud. Academiának kedveskedűnk, azon legforróbb óhajtásunkat egyszersmind nyilványíttani bátorkodunk: Vajha legkésőbb Unokáink is e’ Képnek arczvonalmira pillantván, a’ legnemesebb szívnek érzelmire fakadjanak! Hazájokat, ‘s Nemzetjöket boldogitó leg szebb tettekre sörkenjenek!”

A jegyzőkönyv szerint: „a’ gyűlés, elkapatva mind a’ testvéri szeretet’ ezen igen szép jele, mind a’ másodelnök képe’ birhatásának öröme által, élénken fejezé ki ezt, ‘s a’ nagybecsű ajándékért köszönetét; sokan a’ teremet kivánák azzal ékesíteni: mert noha van határozat, mellynél fogva ott csak holt tagok’ képei függhetnek, mégis ez úttal ‘s ez esetre kivételt kivántak, midőn nem csak olly buzgó részvételű társ’, hanem a’ legelső alapító megtisztelése is forog fenn. Azonban a’ tiszt. másodelnök [azaz Széchenyi] ismételve is arra kérte a’ társaságot, hogy soha egyesek miatt törvényeiben és határozataiban kivételeket ne tegyen; ő leginkább az által fogja magát – úgymond – megtiszteltetve érezni, ha e’ kérése teljesítetik. Mire hajolván az ülés, a’ kép addig is, míg neki fényesebb hely juthatna, péld. a könyvtárban, a’ titoknoki hívatalban felfüggesztetni rendeltetett.”

Széchenyi testvérei az adománnyal öccsük gesztusát kívánták megismételni, aki apjuk, Ferenc reprezentatív portréját festette meg Johann Nepomuk Enderrel 1823–1824-ben az általa alapított intézmény, a Magyar Nemzeti Múzeum számára annak halála után. Azonban ellentétben azzal a festménnyel, amely a barokk (uralkodói) előképektől eltávolodva a nyilvánosság elé szánt reprezentív klasszicista portrék első hazai példájának tekinthető, az Amerling-féle arcmás még a főúri portrégalériák képi hagyományában gyökerezik.

A kép az alapító halála után, 1860-ban került át a még a Károlyi-Trattner-féle épületben bérelt gyűlésterembe. A saját palotába való költözéstől fogva a vezetői tanácskozásra szolgáló Képes terem falán függött; a Művészeti Gyűjtemény megalapítása óta pedig a legkiemelkedőbb nagyméretű alkotásokat felvonultató félköríves teremben (ott, ahol egykor az Országos Képtár spanyol remekeit tartották).

B. É.