Műtárggyá vált az MTA régi szellőztetőrendszere

A kiállítás egy sok éve tartó projekt eredményeképpen jött létre. Az alkotó szerint a fő cél a levegővétellel, a lélekkel, sóhajtással kapcsolatos gondolatok, metaforák megjelenítése volt, amihez különböző vizuális eszközöket, művészeti médiumokat használtak fel. A kiállítás koncepciója szerint a „légzőrendszer” elemeiben atomi szinten megőrződött a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, vagyis a tudósok, reformkori nagyjaink lélegzete, lehelete, sóhaja.

„A kiállítás szél, lélegzet, lélek kontextusába nagyon jól beleillett az Akadémia szellőztetőrendszere – mondja Koronczi Endre alkotóművész. – Tavaly ilyenkor találtam rá a Tudományos Akadémia harmadik emeletén a kiállítótér padlója alól kibontott szellőztetőrendszer elemeire, amikor a felújítási munkálatok kezdődtek.”

Az MTA Művészeti Gyűjtemény munkatársai, Bicskei Éva és Albrecht Zsófia részt vettek az installáció létrejöttében. Kutatást végeztek a szellőztetőrendszer múltjával kapcsolatban, aminek eredményeivel megismerkedhetnek a kiállítás látogatói az installáció mellett. Évtizedekkel ezelőtt készült archív fotókon elevenedik meg a szellőztetőrendszer. Kiderült, annak idején műtárgyként leltározták az MTA Művészeti Gyűjteményében, ami arra utal, hogy már a múltban is művészeti alkotásként tekintettek rá.

„A kiállításon egy útvonalon vezetjük végig a nézőt: több más, ehhez a témához kapcsolódó, más képzőművészeti műfajokban megfogalmazott gondolat során jut el ehhez az installációhoz – folytatja Koronczi Endre. –  Vagyis, amikor találkozik ezzel a nagy installációval, a kontextus már ismerős lesz a számára.” Az ódon szellőztetőrendszer méreteire jellemző, hogy a felhasználásával készített installáció két teljes termet foglal el a kiállításból.

E „légzőrendszer” végleg elhagyta az MTA Székházát, de az alkotó szerint biztosan nagyon hasonló szerkezetet építenek majd a helyére, hiszen a Székházat úgy tervezték, hogy e járatrendszerek az egész épületet behálózzák. „Mi művészeti leletként tekintünk a »légzőrendszerre«, és a metaforikus tartalma, illetve a lélekkel és lélegzettel való megtöltöttsége teszi számunkra érdekessé – mondja az alkotó. – Ezt a megközelítésünket követi a második szempont, vagyis hogy e tárgy vizuálisan is nagyon érdekes.”