Barabás Miklós: Arany János

Bár az intézmény a tagok közösségi emlékezete számára rendelte meg a portrét, a festményen mégsem az akadémikus vagy a főtitkár Arany jelenik meg. A kép egy jóval korábbi időszakot idéz fel: az ábrázolt irodalmi sikereinek előestéjét. A fiatal Arany egy sötét szobában a költő attribútumaival – kezében ceruzával és jegyzetpapírokkal, asztalán tintatartóval, benne tollal – jelenik meg; széke és íróasztala között áll. Bal kezében Ilosvai Selymes Péter Toldijának 1629-ben Lőcsén nyomtatott példányát tartja a címoldalnál kinyitva. Arany épp saját műve írásához fog hozzá, inspirációs forrásának jegyzetelésére készül. Az eposzt 1846-ban a Kisfaludy Társaság által kiírt pályázatra készítette; a mű az irodalmi körökben általános megbecsülést, egyben országos hírnevet szerzett neki.

Az arckép tehát a költő Aranyt ábrázolja – nem az Akadémia főtitkári szobájában hosszú éveken át hivatali munkát végző férfit –, ami jelzi, hogy az intézmény fontosnak tartotta a lírikus kultuszának ápolását. Az Akadémia kezdeményezte a költő köztéri szobrának felállítását is: tagjai közül szoborbizottságot állított fel, és országos gyűjtést szervezett. Az emlékmű elkészítésére tíz pályamunka érkezett; a gipszmintákat az Akadémia Dísztermében mutatták be. A pályázat győztese Strobl Alajos volt; az emlékművet a Nemzeti Múzeum előtt állították fel, ahol ma is látható.