Johann Nepomuk Ender: Görög lány
Johann Nepomuk Ender (1793–1854) bécsi képzőművészeti akadémiai tanulmányai, majd Széchenyi István kíséretében tett itáliai és „görögországi” – a görög területek ekkor még az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álltak – útját követően nyert ösztöndíjat, hogy Rómában képezhesse tovább magát. Amint 1830 körül keletkezett önéletrajzában – magáról egyes szám harmadik személyben – írta, „Rómába érkezve (…) hozzákezdett egy kút mellett ülő görög leány megfestéséhez, amivel mindenütt nagy sikert aratott”.
olaj, vászon MTA Művészeti Gyűjtemény, ltsz. 10
Széchenyi Béla ajándéka, 1908
A festmény, amelyet Ender minden bizonnyal egy, a Széchenyivel közös keleti út során keletkezett akvarellvázlat alapján készített, a reneszánsz, de mindenekelőtt a raffaellói portréfestészeti hagyományokat követi, azonban az ábrázolt „nemzetisége” miatt már kétségtelenül saját kora terméke. A mediterráneumi népek függetlenségi mozgalmainak szimbolikus megjelenítői voltak azok a helyi viseletbe öltözött – általában a kor szépségeszményét megtestesítő – nőalakok, akiket az Alpokon túlról érkező, Itáliában tanuló vagy az Oszmán Birodalomban utazó festők vásznaikon ábrázoltak. Az ilyen képeket a „szépséggalériákat” építő főrangú férfiak a nemzeti és függetlenségi mozgalmakkal való szimpatizálásuk kifejezéseként is vásárolták. Széchenyi is ezért vehette meg a képet Endertől. A festmény Széchenyi Béla, a gróf fia ajándékaként érkezett az Akadémiára 1908-ban.