Eötvös József, a párbajhős

Eötvös József író, jogász és kultúrpolitikus 1866 és 1871 között volt a Magyar Tudományos Akadémia elnöke (1835-ben választották levelező, majd 1839-ben rendes taggá). A Batthyány-, majd az Andrássy-kormányban is a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot vezette. Eötvös életéből számos anekdota maradt ránk, amelyekből egy rendkívül színes egyéniség képe rajzolódik ki. Sokat utazott, és több esetben is párbajjal fenyegető incidensbe keveredett (vagy legalábbis ezt mesélte).

Eötvös 1836–37-ben nagy európai körutat tett, és Devescovi Balázs irodalomtörténésznek, az ELTE XVIII–XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék adjunktusának a Klauzál Gábor Társaság honlapján megjelent tanulmánya alapján úgy tudjuk, családja a pletykák szerint az ercsi postamesterné csodaszép lánya, Betty miatt ragaszkodott ahhoz, hogy Eötvös hosszú utazásra induljon. Az utazás során eljutott Párizsba is, ahol egy jósnő azt jósolta neki, hogy miniszterségig fogja vinni, de aztán a vérpadon végzi (ez csak félig valósult meg, hiszen bár két kormányban is volt miniszter, végül 1871-ben betegségben halt meg).

Párizsban egy szellemes replikája túl jóra sikerült, ami miatt párbajba keveredett, majd Itáliában is majdnem párbajoznia kellett, de ez végül meghiúsult. Történt, hogy 1836-ban, amikor Forgách Lajos gróf társaságában Itáliában időzött, egyszer csak két fiatalember kereste fel, és párbajra hívták ki egy harmadik férfi nevében. Eötvös hiába bizonygatta, hogy a kihívó fél nevét ő még soha életében nem hallotta, a segédeket ez a körülmény nem tántoríthatta el, így végül Eötvös is elfogadta a kihívást. Viszont Forgách éppen elment egy többnapos kirándulásra, és így Eötvös senkit sem ismert, akit segédnek kérhetett volna fel.

Miután végre talált valakit, aki hajlandó volt ellátni a segédi feladatokat, el is ment a párbaj helyszínére a megbeszélt időben. Ott aztán még egyszer megtudakolta, hogy pontosan miért is párbajoznak, mert neki bizony fogalma sem volt erről. A másik fél azonban ezen csak még jobban feldühödött, hiszen szemtelenségnek vélte Eötvös viselkedését, holott már így is megsértette egy tiszteletre méltó család becsületét. Végül kiderült, hogy a sértést azzal okozta, hogy a család lányát kihívó módon követte. Eötvös azonban továbbra sem ismerte el bűnét, azt állítva, hogy a lányról sem hallott még soha.

Erre az idegen feltette a döntő kérdést: „Ön csakugyan Forgách gróf?” – idézi fel az anekdotát Falk Miksa Eötvös ifjúságáról szóló, 1871-es, a Pesti Naplóban megjelent cikkében. „Nem, az nem vagyok!” – felelte Eötvös. Csakhamar kiderült, hogy Forgách követte el a csúfságot, és csak az azonos szállás miatt keverték össze Eötvössel. Miután tisztázták a félreértést, a párbajt okafogyottnak nyilvánították.

Viszont egy a franciaországi Calais-ban történt incidens már tényleges párbajba torkollott (már ha hiszünk a legendának). Eötvös éppen Doverből kelt át visszafelé, Calais felé a La Manche-csatornán, amikor beszélgetni kezdett az utasokkal, és áradozott Anglia csodáiról, nagyszerűségéről. Erre így felelt neki egy francia: „A nagyszerűtől a nevetségesig csak egy lépés van.” Eötvöst nem olyan fából faragták, hogy ezt a megjegyzést szó nélkül hagyja: „Igen, ha Dovertől Calais-ig lépünk!” – vágott vissza Eötvös, ami párbajt vont maga után.

Eötvös József fia, Loránd is belekeveredett egyszer egy párbajba, bár csak segédként. 1889-ben Heidelbergben járt, hogy platinahuzalt csináltasson torziós ingájához. Egy sörözőben a szomszéd asztalnál egy férfi rajzolgatott magányosan, mint később kiderült, egy csillagvizsgáló eszköz tervein dolgozott. Egy távolabb ülő társaság egyszer csak belekötött, próbálták felhergelni, de a férfi – aki Konkoly-Thege Miklós volt – rájuk sem hederített. Erre a kötözködők csak még idegesebbek lettek, végül párbajra hívták ki Konkoly-Thegét. Segédnek, mivel ő volt a legközelebb, pedig Eötvöst kérték fel. Ő, amikor megtudta, hogy a férfi Konkoly-Thege Miklós, elvállalta a felkérést.

Bár Eötvös nagyon aggódott a másnap hajnalra tervezett párbaj miatt, Konkoly-Thege nem izgult különösebben, és azzal nyugtatta Eötvöst, hogy amint a kihívók rájönnek, hogy ő milyen jól lő, azonnal el fognak állni a párbajtól. A párbaj előtt aztán Konkoly-Thege tartott a kihívó diáknak egy kis bemutatót: feldobott a levegőbe egy ezüstérmét, majd átlőtte a pisztolyával. Erre az illető a segédeivel megbeszélte, hogy „idegkimerülésre” hivatkozva visszavonják a kihívást, és még elnézést is kért. Eötvös és Konkoly-Thege pedig életre szóló barátságot kötött.