Egy kevéssé ismert arc a Magyar Tudományos Akadémia alapításának idejéből: Felsőbüki Nagy Pál

Felsőbüki Nagy Pál hozzájárulása az Akadémia megalapításához manapság kevésbé ismert, mint például Széchenyi István adománya? Közismert politikus volt a korszakban?

Felsőbüki Nagy Pál rendkívül érdekes figura a reformkor politikatörténetében. Az 1825. november 3-án történt felajánlás pillanatában ő valószínűleg még ismertebb személyiség volt az országos politikában, mint Széchenyi. Már 1807-ben is Sopron vármegye országgyűlési követe volt (összesen ötször képviselte a helyi nemességet). Sopron vármegye (ahol a Felsőbüki Nagy családnak birtokai voltak) a rendeleti kormányzás elleni 1822–23-as megyei ellenállási mozgalomban a végsőkig kitartó megyék közé tartozott, és Felsőbüki Nagy Pál abban is vezető szerepet játszott. Közismertségét tovább erősítette, hogy korának egyik legkiválóbb szónoka volt. Kossuth 1841-ben a Pesti Hírlap első számát is egy Felsőbüki Nagy-idézettel színesítette, és sokan mások is több alkalommal idéztek a beszédeiből. Többen, Széchenyi, Kossuth és Kölcsey is „politikai tanítómesterüknek” nevezték.

Ma miért ismerik kevesebben, mint a korszak sok más politikusát?

Felsőbüki 1777-ben, még a nemzeti liberalizmus első nagy generációja előtt született. Az 1830-at megelőző időszakban egyértelműen meghaladta a korát. A felvilágosodás gondolatait beépítette a politikájába, miközben a rendi ellenzékiség egyik vezéralakja volt, de az általa felvetett reformokra a kor politikusai még nem álltak készen. Amikor például az 1807-es országgyűlésen felvetette, hogy törődni kellene a szegény adózó nép sorsával, a többi küldött „Ne bolondozzon!” bekiabálásokkal fojtotta belé a szót. Az 1830-as években viszont fokozatosan elmaradt a liberális ellenzéktől, mert nem tudott teljes mértékben túllépni a rendi gondolkodásmódon, például nem tette magáévá a teljes közteherviselés elvét. Ugyanakkor az 1820-as években már nyilvános beszédeiben is megfogalmazta, hogy a magyar nemzetbe nemcsak a nemesség, hanem minden ember beletartozik, társadalmi állástól függetlenül. Elsőként mondta ki az országgyűlésen, hogy a nemzet fenntartása fontosabb a nemesi, rendi alkotmánynál.

Milyen szerepet játszott a pályafutásában a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása?

Széchenyivel ismerték egymást: birtokszomszédok és barátok voltak. Felsőbüki már az 1820-as évek elején beszélgetett Széchenyivel és Wesselényivel egy majdan létesítendő akadémiáról, amelynek fő feladata a magyar nyelv ápolása. 1825. november 3-án, a pozsonyi országgyűlés egyik kerületi ülésén is a magyar nyelv kapcsán szólalt fel Felsőbüki Nagy. Nem ismerjük pontosan a felszólalása szövegét, de köznemesként rendszeresen ostorozta a főnemességet „pazarló életmódja” és „elmagyartalanodott magaviselete” miatt. Felszólalásában ismét az arisztokráciát bírálta, amiért az nem áldoz a nemzeti nyelv védelmére: „A nemzetiséget eddigelé leginkább a pislogó mécseik mellett jobbára éhezve, sanyarogva munkálkodó, reményt, szerencsét s egész életöket feláldozó, szegény hazafiak szívvérökkel mentették meg az enyészettől: ám, úgymond, fejtse, képezze ki azt ezután az ország dúsgazdag nagyjainak hazafias áldozata; mert ide is, mint az egykori hadvezér szava szerint a háborúhoz, három fődolog kell: pénz, pénz és ismét csak pénz!” Erre válaszul állt fel Széchenyi, és tette meg híres pénzbeli felajánlását a Magyar Tudós Társaság megalapítására. E jelenetet többféleképpen értelmezhetjük. Elképzelhető, hogy Széchenyit valóban belekényszerítette e lépésbe Felsőbüki Nagy Pál. De az is lehet – hiszen tudjuk, hogy jól ismerték egymást –, hogy ezt megbeszélték előtte, és Felsőbüki Nagy valójában „felkonferálta” Széchenyit. Az igazság valószínűleg a két végpont között van. Később Széchenyi Felsőbüki Nagynak írt levelében cáfolja, hogy csak az ő indíttatására tette a felajánlást: „Ha azt gondolod felőlem, barátom, hogy én 33 esztendős koromban [...] egy éles beszéd által úgy ragadtathattam volna el, hogy 60 ezer pengő forintot [...] minden meggondolás nélkül odavessek, valóban gyermeki agyvelőt proponálsz bennem” – írja Széchenyi. Állítása szerint a lépés egyébként is szándékában állt. Valószínűleg Széchenyi valóban készült e felajánlásra, de abban, hogy akkor és ott történt, a Felsőbüki Nagy szónoklata által kiváltott spontaneitásnak is komoly szerepe volt.

Széchenyi 60 ezer forintos felajánlása hatalmas összeg volt abban az időben?

Az alapítványi tőkeként megajánlott 60 ezer forint tetemes pénz volt, ha belegondolunk, hogy a megyék élére kinevezett főispánok 1500–3000 forint közötti összeget kerestek évente. Felsőbüki, aki 1830-ban igazgatósági tag lett, természetesen nem tudott ilyen hatalmas összeget adományozni, hiszen az ő anyagi lehetőségei jóval szerényebbek voltak Széchenyiéinél. Pedig a Felsőbüki Nagyok már a 18. században is központi szerepet játszottak a soproni politikában (a század több mint felében ők adták a soproni alispánt). A század szinte minden országgyűlésén részt vettek. Felsőbüki Nagy Pál felmenői három generáción keresztül országos politikai tisztségeket töltöttek be, de voltak közöttük bírók és magas rangú egyházi személyek is. Közvetlen minta állt előtte a vármegyei hivatalviselésre, a bírói karrierre, az egyházi pályára és az új, bürokrata típusú felemelkedési lehetőségre.

De ő mégsem vállalt hivatalt?

Nem, bizonyos szempontból a család „fekete báránya” volt. Saját úton indult el: a független politikai szereplést választotta. Semmiféle vármegyei tisztviselői pozíciót nem töltött be, egyszerű táblabíróként funkcionált. Emellett országos hivatali szerepet sem vállalt. Sőt, a házassága sem illeszkedett a Felsőbüki Nagyok nősülési stratégiájába. Ő az első a családból, aki polgári személyt (a soproni polgármester lányát) vett feleségül. Az mellékszál, hogy e házasság megromlott, el akartak válni, de ezt nem engedélyezték. Felsőbüki Nagy örökösei, négy gyermeke egy másik nőtől született. A Felsőbüki Nagy egy rendkívül udvarhű család volt, de Nagy Pál ezzel teljes mértékben szembefordult. Makacssága és a gazdasági válság anyagi helyzetének sem kedvezett, az 1820-as évek elején el kellett adnia a felsőbüki kastélyt, amelyet a család presztízsét megalapozó Nagy István építtetett három generációval korábban. Később, 1832-ben vélhetően nehéz anyagi helyzete miatt vállalt el egy szépen jövedelmező zárgondnoki pozíciót (a csődbe jutott Pálffy Ferenc gróf birtokainak lett a gondnoka). Ezért, amikor az 1830-as években Felsőbüki Nagy nem vállalt mindenben közösséget a liberális politikusok új generációjának reformjavaslataival, többen azzal vádolták meg, hogy „eladta magát a bécsi kormányzatnak”. Az én véleményem szerint azonban e vád nem volt jogos ellene, néhol talán mérsékelte önmagát, de az 1832–36-os országgyűlésen még mindig ő mondta el a legtüzesebb beszédet a jobbágyok érdekében az önkéntes örökváltság támogatása mellett.