Varázshatalom – Tudás. Közösség. Akadémia

A legtöbben tisztelettel gondolnak a Magyar Tudományos Akadémiára, de kevesen tudják, valójában mi is történt és történik a falai között. Sokan azt gondolják, a tudomány bonyolult, és távol áll tőlük, holott mindenkinek és mindenkiről szól, még ha ez mindig nem tudatosul is bennük.

Most kinyitjuk a Magyar Tudományos Akadémia kapuit – ünnepeljenek velünk! Lépjenek be a Varázshatalom című kiállításba, és keressék meg azokat az üzeneteket, műtárgyakat, szimbolikus tartalmakat, amelyekből felépíthetik a saját Akadémia-képüket. Ami megerősítheti azt a gondolatot, hogy a tudás nemcsak a társadalom motorja, hanem a mindenkori mindennapok világában is eligazít. Ami bizonyítja, hogy tevékenysége a mindenkori fejlődést segíti. Ami igazolja, hogy az összeadott tudás közösséget, társaságot teremt, az életünket teszi jobbá.

A Széchenyi István híres 1842-es akadémiai beszédéből választott cím utal arra, hogy az öt nagyon különböző hangulatú, más-más történeti korba bevezető, szimbolikus üzenetekkel teli, több mint 800 műtárgyat bemutató kiállítási teremben megidéződik a Magyar Tudományos Akadémia varázslatos múltja, jelene és jövője.

200 év: a közösség tudása – a tudás közössége.

Első terem – A tudás ligetei

Az első teremben azokkal a tudós társasági körökkel találkozhatnak, akik a 15. századtól a 18. század végéig álmodtak az akadémia intézményéről, hiszen felismerték, hogy a tudomány, a közös gondolkodás segíthet a társadalmi fejlődés elérésében is. A korai szellemi műhelyek tagjai Platón athéni iskolájának mintájára kertekben, hársfaligetekben, később pedig árnyas platánfák alatt beszélgetve, vitázva inspirálták egymást gondolataik kifejtésére, a világ rétegzett megismerésére és megértésére.

A 15. századi humanista tudósköröktől induló és a 18. század végéig egyre erősödő intézményesülési gondolatot öt idegsejt alakú szigeten öt szellemi műhely idézi meg, egy-egy híres tagjuk meg is elevenedik. A szigetek fölött agyat formázó szalag fut, melyen a tudós tevékenységüket segítő mecénások neve olvasható.

Az antikvitásban gyökerező tudományos gondolkodást és a szellemi magasságokba törekvést jelképezi a Montgolfier fivéreknek a terem közepén magasodó dombról szó szerint is elemelkedő, első, embert is szállító hőlégballonja, míg a domb alatt átvezető alagút mutatja azt az utat, amelyet e tudós körök bejártak, hogy megteremtsék a magyar fordításirodalom, a magyar tudomány és a szépirodalom nyelvét.

Második terem – A napfényes aranykor

A második teremben a kertekből, ligetekből vastag törzsű arany platánfa fejlődött. A tudós társaságok, a későbbi Akadémia igazi aranykora kezdődik: Széchenyi István és barátai felajánlásával megalakult az intézmény, 1865-re felépült az Akadémia székháza, a tudósok szellemi eredményei pedig a 19. század végére látványosan fejlett polgári – benne tudományos – életet teremtettek, számos új tudományterület ekkor erősödött világhírűvé.

A kettéosztott tér egyik oldalán a polgári fejlődés egyre inkább urbanizálódó, napfényes utcáján, míg a másik oldalon az Akadémia belső tereiben járunk. Itt az egy évszázad alatti, sietős polgári fejlődés folyamatának és a tudományosság intézményesülésének oda-vissza ható, egymást inspiráló viszonyrendszerét ismerhetik meg. Végigkövethetik az Akadémia alapításának történetét, intézményi megszerveződését, belső életét és a tudós közösség kiemelkedő alakjainak tevékenységét, szakmai vitáik harcokkal teli, mégis dinamikus és továbblendítő erejét, társadalmi kisugárzását.

Az Akadémia felépült és az 1867-es királykoronázásra feldíszített székháza előtti félköríves, forgatható tükörszeletekben különböző fénytörésekben és értelmezési lehetőségekben elevenedik meg a mögöttünk hagyott tér és idő.

Harmadik terem – A túlélés és a továbbélés ereje

A napfényes aranykor világát élesen ellenpontozza az Akadémiát a 20. század történelmi viharaiban bemutató harmadik terem. A félbevágott térben a szomorú évszázad történelmi traumáit kényszerűen elviselő akadémiai tudásközpont jelenik meg sötét kockaként, míg a vetített ledfal mögött megidéződnek azok az erőfeszítések, amelyek a legnehezebb időkben is megtartották a tudós közösséget, és ha nem is könnyen, mégis átvezették egy – talán – boldogabb korba.

Az Akadémiát jelképező fa itt már elveszítette leveleit. A teret a világháborúkra, a diktatúrákra, az elhurcolásokra, a kitelepítésekre utaló sín szeli ketté, a megrepedezett intézmény magányosan áll. Tetejéből szilánkfelhő robban ki: a szilánkokon a különböző korszeletekben az Akadémiából kizárt – más-más színnel jelzett – tudósok nevei.

Az erős érzelmi és vizuális hatású ledfalvetítésen túl a bal oldalon az első világháború és a trianoni döntések után a háborús kötvényekbe fektetett vagyonát vesztett Akadémia talpra állításáról, az állami támogatás kezdeti lépéseiről, valamint a két világháború közötti időszak rendeződési-visszarendeződési folyamatáról tájékozódhatnak, míg a jobb oldali részben az 1945 utáni ideológiai terheltségű időszak lassan konszolidálódó élete jelenik meg a komor hangulatú installációs térben. Megidéződnek azok a tudományos eredmények, amelyek fenntartották és továbbvitték az Akadémia-gondolatot.

Negyedik terem – Ideák és gyakorlat

A negyedik teremben egy kortárs alkotó, Orosz Klára Platóni testek című művészeti alkotásával megidézett, az antik görögöktől máig élő akadémiaeszme néz szembe akadémiai nagyságaink szellemi munkájának műtárgyaival, valamint több virtuális eszközön válogatásra kínálkozó, gazdag tudástárral.

A tudományok ideái így szembesülnek azok történeti megvalósításával, ugyanakkor utalnak az akadémiai gondolat gyökereire, valamint emlékeztetnek rá, hogy a tudományos diskurzusok, a gondolatok összeszikrázása mindig a továbbfejlődést, az előrehaladást, a közösségek építését és megerősítését segíti.

A három nagyméretű digitális eszközön akadémiai filmhíradó-válogatás, a tudományos eredményekről választható film- és videóanyag, adatvizualizációs térképek, tudományos beszámolók várják Önöket, illetve a 200 éves évfordulóra elkészült, „Nemzeti létünknek révpartja” – Képek a Magyar Tudományos Akadémia első 200 évéből című kisfilm, drónfelvételes intézményi bemutatkozás és a székház újjáépítésének felvételeiből válogathatnak.

Ötödik terem – Varázsos Akadémia

Az ötödik terembe érve a tudás egyik központjának, irányítójának, a modern Magyar Tudományos Akadémiának varázsos hatalmát érezhetik át. A térbe lépve forgatható óriásgömb varázslatos segítségével járhatják be az Akadémia székházát és városszervező környezetét. A Duna sodró folyama kísér bennünket – megidézve a reformkort, a székház egyre centrálisabb helyzetbe kerülő helyszínét, Széchenyi Lánchídját és Akadémiáját –, s ez a tudomány, a magyar tudományosság és az Akadémia erejének, változásának, fejlődésének, az idővel az Akadémián belül egyre nagyobb szerepet kapó természettudományok erejének metaforája is egyben.

A tudomány felfelé vezető hídján fellépkedve, balra a főváros tornyai mellett haladnak el, a város centrális magaslatáról, a külföldi tudósok nevét viselő órák alatt vissza- és előrenézve láthatják az Akadémia elmúlt 200 évét és tekinthetnek várakozón az elkövetkező évszázadokra. A lépcsőfokokon és a lépcső mellett üveggömbökbe zárt, megfejtendő üzenetek: a különböző tudományterületek egy-egy, akár hétköznapinak tűnő tárgya és QR-kóddal megnyíló varázslatot rejtő magyarázata. A tér legmagasabb pontján a magyar Nobel-díj éve és Karikó Katalin Nobel-díja a tudományos csúcsteljesítmény szimbólumává nő.

Az óriásképernyőn választható tartalmak: a Magyar Tudományos Akadémia stratégiai és jövőbe mutató sikertörténetei, a 11 jelenlegi akadémiai osztály forgó hologramja.

Tudományos összefüggésrendszer? Molekula- vagy sejtszerkezet? Kapcsolati háló? Tudományos hálózati rendszer? Orosz Klára Dodeka-komplex című, talányos, gazdag asszociációkra inspiráló alkotása napjaink és a jövő Akadémia-értelmezésére serkent.