Varázshatalom: tekerőlant emlékeztet a 80 évvel ezelőtt elhunyt Bartók Béla népzenegyűjtő munkásságára
Nyolcvan évvel ezelőtt, 1945. szeptember 26-án halt meg New York-ban a 20. század legnagyobb hatású magyar zeneszerzője, Bartók Béla. A Magyar Tudományos Akadémiához több szállal is kötődő művészre egy különleges tárgy is emlékeztet az MTA első 200 évét bemutató Varázshatalom – Tudás. Közösség. Akadémia című időszaki kiállításon.
Ősszel lesz 80 éve, hogy mindössze 64 évesen elhunyt Bartók Béla, a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője. A világhírű magyar zongoraművész, népzenekutató, komponista nemcsak a magyar és az európai, de az egyetemes kultúrában is korszakalkotó életművet hagyott maga után.
Bartók Bélát 1935. május 16-án választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, akadémiai székfoglaló előadását 1936. február 3-án tartotta Liszt Ferencről, a magyar zeneszerző, zongoraművész munkásságát és zeneművészetre gyakorolt hatását Richard Wagnerével vetve össze. Az MTA székházának alelnöki irodájában található az a dolgozószoba – a hajdani „patkós szoba” –, amelynek a nevében jelzett patkó alakú asztalánál dolgozott Bartók Béla 1934-től 1940-ig.
Humanizmusa nem tudta elviselni a fasizmus és nemzetiszocializmus embertelenségét, ezért 1940-ben az Egyesült Államokban telepedett le, de állampolgárságot nem kért, mivel tengerentúli tartózkodását ideiglenesnek gondolta, azzal, hogy a háború és a vészkorszak lezárulta után haza szeretne térni. Erre sajnos már nem nyílt alkalma. 1943-tól kezdve a leukémiával küzdő zeneszerző egészségi állapota rohamosan romlani kezdett, ágyhoz kötő betegsége miatt számos zenekari műve maradt kéziratban. 1945. május 30-án az MTA rendes tagjává választották, majd hosszú betegeskedés után 1945. szeptember 26-án meghalt. Bartók Béla földi maradványait 37 évvel ezelőtt hozták haza az USA-ból és helyezték végső nyugalomra 1988. július 7-én, a Farkasréti temetőben. Koporsóját az MTA székházában ravatalozták fel, hogy tisztelői az újratemetése előtt leróhassák kegyeletüket.
Az MTA első 200 évét bemutató Varázshatalom – Tudás. Közösség. Akadémia című időszaki kiállításon egy igazán különleges tárgyat is megcsodálhatnak a látogatók a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az egyik vitrinben Bartók Béla tekerőlantja emlékeztet az akadémikus népzenegyűjtői munkásságára, sőt, érdekességként pár Edison-féle fonográfhenger is került a népi hangszer mellé, ezek Bartók által Erdélyben gyűjtött autentikus népzenét rejtenek barázdáikban.
A feljegyzések szerint Bartók rendszeres népzenegyűjtéseinek elején, 1906-ban találkozott először érdemben hangszeres* magyar népzenével, Szentesen, ahol tekerőlantos muzsikát rögzített, rácsodálkozva a hangszert készítő helybéli népi mester, Szenyéri János munkásságára. Később maga is megtanult a speciális húros hangszeren játszani, mint azt egy róla 1908-ban készült fotó is tanúsítja. (*Addig Kodállyal együtt főként a népdalok, énekek gyűjtésére és az egyszerű népi hangszerekre koncentráltak, a nép között szélesebb körben elterjedt gyári hangszerek – hegedű, klarinét, tekerőlant stb. – felé később terjedt ki figyelmük. Bővebben minderről itt lehet olvasni.)
