Az elfeledett kollektív tudás keresése – Csörsz Rumen István irodalomtörténész gondolatai a Nekem a tudomány című filmsorozatban

A kutató arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor a Magyar Tudományos Akadémiát megalapították, „nagyon magasan állt a bölcsészettudományok csillaga”. A nemzeti és európai múlttal kapcsolatban sok új dolgot akartak megtalálni, megfejteni. Be akarták építeni a köztudásba is. Az Akadémia pedig lehetőséget kapott arra, hogy megnyissa a tudás elől addig elzárt társadalmi rétegek számára azt az ablakot, amelyen keresztül ellenőrzött ismeretet közkinccsé tehet. „Ma is ezt próbáljuk csinálni” – vallja.

A bölcsészettudományok helyzetét úgy látja, hogy „mint nem termelő ágazatok nem eléggé megbecsültek”. Pedig az ókori görögök számára a tudományok még összetartoztak. „Ez volt a helyzet a középkorban és a felvilágosodás korában is. Az emberek egyszerre voltak – mint Pálóczy-Horváth Ádám – mérnökök, csillagászok, jogászok, költők és dalszerzők. Összefértek a tudások. Az igazi tudósban ezek együtt élnek” – mondta az irodalomtörténész, aki szerint a különböző tudományterületek művelőinek „ihlető közegnek” kellene lenniük egymás számára.

Csörsz Rumen István a tudomány egyik legtisztább céljának azt nevezte, hogy ami jó felhalmozódott évszázadok alatt, az az örökség együtt maradjon és kutatható maradjon. Az irodalomtörténész szerint tudományága művelői találmányokkal ugyan nem büszkélkedhetnek, viszont rájöhetnek olyan régi összefüggésekre, amelyek önmagukon túl azért is érdekesek lehetnek, mert modellezhetnek olyan helyzeteket, amelyekbe a jelenben is belecsöppenhetünk.

A régi dolgok kutatása kapcsán fontosnak nevezte, hogy azokat „lakható, dinamikus dolognak tekintsük ma is. Az a vers ma is dolgozik bennünk. Mi tehetünk róla, hogy ne felejtsük el”.

Csörsz Rumen István arra is kitért, hogy minden tudás kollektív tudás volt hajdan. Az emberiség azonban elfelejtett, maga mögött hagyott bizonyos kollektív tudásokat. „Amikor mi ezeket kutatjuk, akkor azért is kutatjuk, hogy ami ezekből érték volt, azt a jelen kollektív tudásába visszaadhassuk. Ennek elsődleges útja pedig az oktatás. Kell, hogy pontosítsunk dolgokat és közkincssé tegyük azokat”.