Az elfeledett kollektív tudás keresése – Csörsz Rumen István irodalomtörténész gondolatai a Nekem a tudomány című filmsorozatban

Mi a jelentősége annak, ha egy kutató az emberiség hajdani, sokszor bizony már elfeledett kollektív tudását vizsgálja? Milyen kapcsolat volt régen és milyen kölcsönhatás van ma bölcsészet- és természettudományok között? Ezekről a kérdésekről is beszélt a Nekem a tudomány című, a Magyar Tudományos Akadémia alapításának 200. évfordulójára készített sorozat új részében Csörsz Rumen István irodalomtörténész.

 

A kutató arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor a Magyar Tudományos Akadémiát megalapították, „nagyon magasan állt a bölcsészettudományok csillaga”. A nemzeti és európai múlttal kapcsolatban sok új dolgot akartak megtalálni, megfejteni. Be akarták építeni a köztudásba is. Az Akadémia pedig lehetőséget kapott arra, hogy megnyissa a tudás elől addig elzárt társadalmi rétegek számára azt az ablakot, amelyen keresztül ellenőrzött ismeretet közkinccsé tehet. „Ma is ezt próbáljuk csinálni” – vallja.

A bölcsészettudományok helyzetét úgy látja, hogy „mint nem termelő ágazatok nem eléggé megbecsültek”. Pedig az ókori görögök számára a tudományok még összetartoztak. „Ez volt a helyzet a középkorban és a felvilágosodás korában is. Az emberek egyszerre voltak – mint Pálóczy-Horváth Ádám – mérnökök, csillagászok, jogászok, költők és dalszerzők. Összefértek a tudások. Az igazi tudósban ezek együtt élnek” – mondta az irodalomtörténész, aki szerint a különböző tudományterületek művelőinek „ihlető közegnek” kellene lenniük egymás számára.

Csörsz Rumen István a tudomány egyik legtisztább céljának azt nevezte, hogy ami jó felhalmozódott évszázadok alatt, az az örökség együtt maradjon és kutatható maradjon. Az irodalomtörténész szerint tudományága művelői találmányokkal ugyan nem büszkélkedhetnek, viszont rájöhetnek olyan régi összefüggésekre, amelyek önmagukon túl azért is érdekesek lehetnek, mert modellezhetnek olyan helyzeteket, amelyekbe a jelenben is belecsöppenhetünk.

A régi dolgok kutatása kapcsán fontosnak nevezte, hogy azokat „lakható, dinamikus dolognak tekintsük ma is. Az a vers ma is dolgozik bennünk. Mi tehetünk róla, hogy ne felejtsük el”.

Csörsz Rumen István arra is kitért, hogy minden tudás kollektív tudás volt hajdan. Az emberiség azonban elfelejtett, maga mögött hagyott bizonyos kollektív tudásokat. „Amikor mi ezeket kutatjuk, akkor azért is kutatjuk, hogy ami ezekből érték volt, azt a jelen kollektív tudásába visszaadhassuk. Ennek elsődleges útja pedig az oktatás. Kell, hogy pontosítsunk dolgokat és közkincssé tegyük azokat”.

A bicentenáriumi ünnepi évre készült sorozatban 22 kiváló kutató, köztük a Nobel-díjas Karikó Katalin mondja el gondolatait a tudományhoz és saját szakterületéhez fűződő viszonyáról.
A legkülönbözőbb tudományterületek művelői osztják meg gondolataikat a tudomány jelentőségéről és a társadalomban betöltött szerepéről.
A Nekem a tudomány című sorozatból rövidebb és hosszabb változatok is készültek.
A sorozat egyperces részeit ide kattintva, az MTA YouTube-csatornáján nézheti meg.
A videókon magyar és angol felirat is bekapcsolható.

A hosszabb változatok eddig publikált részei:

Nekem a tudomány – Kemenesi Gábor virológus
Nekem a tudomány – Kiss L. László csillagász
Nekem a tudomány – Boda Zsolt politológus